Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881
gyitó angyal (nemtő) leginkább pedig ott, hol az embert a kínzó bajok közepette saját türelme is elhagyja, s környezete sem tud már vagy akar segiteni. A hit geniuszáuak szózata ekkor igy szól : „Bízzál bennem és én megsegítelek.“ A profán embernek borzasztó dolog még csak gondolni is a halálra, — hát még mikor az már közeledik ! Bómitő kínok fogják körül, nem akar, nem tud meghalni, üresen vagy vádlókép áll előtte múltja; a jövő iránt nem tudott tisztába jönni, most, hogy megnyugodjék, nincs hite, nincs reménye, nincs vigasztaló angyala. Setét ábrándok, kétségbeejtő érzelmek kelnek szorongó lelkében ; vétkei, bűnei egész serege állja körül és rettenti ; ha akarna is nem tud meghalni. A hit szózatát az előtt visszautasitá és most sem akar róla hallani, mig lelke örjöngő lelkiismereti furdolások es kábító fájdalmak közt végre megtörik. Ellenkezőleg az, kinek szivében élt és él az istenes hit, s ő annak sugallata szerint élt és tett, most halálos ágyán is derült és nyugodt lélekkel mondhatja: úgy éltem mint istenbeni hitem sugallá ; bűnvád nem nyomja lelkemet; „bizton tekintem mély sírom éjjelét; zordon, de nem, nem lehet az gonosz, ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják." B e r z s. Mindezekből tisztán kivehető az éltető igaz hit hatalma és culturalis fontossága. Tanúsítja azt az emberiség egyetemes történelme, annak emelkedő és sülyedő, derült és borús phásisai. „Keressétek az isten országát s annak igazságát s a többiek megadatnak ti nektek.“ Vandrák András.
