Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1880
33 vidékünkön azt Dahlstroem május havában a Branyiszkó hegységben találta. 119. Helveticaria B. Tenyészési térkőre Svájcztól a Lappföldig terjed; hazánkban mint állandó faj fordul elő az eperjesi hegyeken, de főleg a Branyiszkó hegységben, hol mind Dahlstroem, mind én néhány példányát fogtuk. Válfaja v. Arceuthata Frr. ugyanazon helyeken található, de ritkább. Trisignaria H.S. v. Selinata H.S. Vidékünkön egyes példányokban található a Branyiszkó hegység közt, hol Dahlstroem junius havának első napjain fogta. 120. Albipunctata H\v. Európa nyugati és éj szak- nyugati vidékei faunájának sajátja; Németországban csak szórványosan fordul elő nemkülönben hazánkban is, a Branyiszkó hegységen, hol junius havában található. 121. Actaeata Walderdorff. Hazája Németország éjszaki és keleti vidékei, dél felé az Alpokon éri el tenyészési véghatárát; nálunk mint szórványos faj fordul elő az eperjesi hegyeken és a Branyiszkó hegységben. 122. Lariciata Frr. Európa legtöbb vidékein, hol a veres fenyő díszük, honos; hazánkban mint állandó faj, de nem gyakori, fordul elő a Branyiszkó hegységben, hol julius havában található. Záradékul szabadjon még a tisztelt szakférfiakat és minden a lepidopterologia iránt érdeklődőket a két új, általam megnevezett válfajjal megismertetnem. Ezen válfajok vidékünkön évről évre találhatók egyes példányokban, s mivel mindig ugyanazon eltérést mutatják a törzsfajoktól, indíttatva éreztem magam azoknak külön nevet adni, jóllehet nem tartozom azok sorába, a kik azon nézetet pártolják, hogy minden a törzsfajtól csak kissé eltérő válfajnak is külön nevet kellene adni. Az egyik ezen válfajok közül a már fentebb említett Lycaena Eum^don ab. Speyeri Húsz. Diagnosisa a következő: „Alae anteriores subtus obscuriores, ocellis nullis, maculis marginalibus paullulum subrufis nigro punctatis et ad i’adicem versus fusco adumbratis, maculis mediis nigris albo cinctis; alae posteriores subtus aeque obscuriores, ocellis nullis, maculis 3
