Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
32 soha sem szabad uralkodnia. Aránytalan eszközök, melyek nagyobb erkölcsi kárt okoznak, mint a minő előhaladását az összességnek biztosítani képesek, mindig elvetendők; ezért kárhoztatja a közerkölcs a nyílt és közvetlen hitszegést, mert az adott szóban vetett hit és bizalom képezi azon erkölcsi köteléket, mely az emberi világ rendjét összetartja, — ennek elszakitása magát ama rendet bontaná fel, minek következményeit semmi politikai siker sem tehetné jóvá.') Erkölcsileg károsabb eszközt, mint a háború, nem ismerünk, s mégis mely államférfin mondhatna le föltétlenül ezen ultima ratio használatáról? A háború az államok éltében gyakran ugyanaz a mi az egyes életében a vétlen Önvédelem, s ily esetekben maga az erkölcs sem tilthatja, még kevésbbé a jog. Ha a nemzet létjogát tagadásba nem vonjuk, el kell ismernünk azon jogát is, hogy létezése föltételeit magáuak esetleg erőhatalommal biztositsa; s ha továbbá elismerjük egy nemzetközi jogrend iéteztét, mely megkívánja, hogy az államok jogaikat kölcsönösen ép úgy tiszteletben tartsák, mint az emberek egymás között, úgy el kell fogadnunk ezen jogrend consequentiáját is : vagyis az erőszak alkalmazását, ha annak helyreállítása máskép el nem érhető. A háború ily értelmű igazolása a bölcseleti nemzetközi jog körébe tartozik.2) !) A szótartás a polit, morál azon követelménye, melyen a fejedelmeit legszívesebben tették túl magukat; maga Nagy-Frigyes, (az „Antimachiavell írója“!) kinyilatkoztatta, hogy ő mint magánember föltétlenül megtartaná szavát, de mint fejedelem még személyes becsületét is áldozatul hozná az államnak, lia ennek léte azt megkívánná. Ide vonatkozik Machiavellinek leghirhedtebb maximája, melyet szó szerint idézek: „Két módja vau a küzdelemnek: küzdhetünk a törvénynyel és küzdhetünk erőszakkal; az első az emberek szokása, a második az állatoké; de gyakran nem elegendő az első mód, a másodikhoz is kell nyúlni. A fejedelemnek tehát tudnia kell úgy az ember mint a ragadozó állat szerepét játszani. A ragadozó állat fajából pedig mindkettőre szüksége van : az oroszlánra úgy mint a rókára ; mert az oroszlánt könnyen tőrbe ejtik, a róka pedig nem képes a farkassal megküzdeni. Tehát a rókaalak szükséges, hogy a hálót, melybe keríteni akarják, kikutassa, az oroszlán álarca pedig, hogy a farkasokat elűzze. Aki csak az oroszlánt játszsza, az nem érti a maga dolgát ; mert az okos fejedelemnek nem szükséges süt nem szabad szavát tartania, lia annak megtartása bajt hozna rá, s az okok, melyek az Ígéretre indították, megszűntek. Ha minden ember jó volna, ez a tanács haszontalan volna, de minthogy az emberek nem sokat érnek s neked adott szavukat meg nem tartják, neked sem kell a tiedet megtartanod ; ürügy sohasem fog hiányozni .... A fejedelemnek tehát nem kell az előbb leirt erényeket valóban bírnia, csak azok látszatát bírja mindig. Merem állítani, hogy igen hátrányos, ha az ember mindig becsületes, de jámbornak, hűnek, emberségesnek, istenfélőnek és becsületesnek látszani nagyon hasznos. Mert az emberek Ítéletükben rendesen szemük után indulnak : szeme mindenkinek nyitva van, de helyes érzést kevésnél találsz. Az emberek s kivált a fejedelmek tetteinél mindig a végcélra szokás nézni; igyekezzék tehát a fejed, csak életét és hatalmát biztosítani, az eszközök mindig becsületeseknek fognak tartatni s dicsértetni fognak mert a nagy tömeg a látszat s az eredmény szerint Ítél.“ (Principe. 18. fej.) 2) Mohi azt mondja: „Háború csak a védendő jog megfelelő nagysága esetében indítható észszerűen és erkölcsszerüen“ 1. id. müvéb. 67. §.; lásd még Schilling-Werner id. művéb. 216. §.
