Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
23 tartaná meg autoritását, de a7. eszközök választásában teljesen hatálytalan volna.“ ') A feltűntetett két ellentétes nézet egyike sem lehet tehát helyes; a moralistáké azért nem, mert az államot veszélyezteti, a politikai sophistáké pedig azért nem, mert az erkölcsi világrendet aláássa. E tömkelegből csak úgy leszünk képesek kihatolni, ha egyfelől az állam természetét veszszük vizsgálat alá, másfelől azon kérdést igyekszünk megoldani: mily viszonyban áll a rósz az általános erkölcsi világrendhez. Az állam természetét illetőleg láttuk előbb, hogy az az erkölcstörvény léteztét és tiszteletben tartását föltételezi, hogy az államnak egész élete- s működésében ama törvények hatása alatt kell állania. Az állam, mint legmagasabb tökélyü személyiség2) egyszersmind erkölcsi lény, tehát alá van vetve az erkölcsi kötelmeknek, igyekeznie kell az erkölcsi erények elérésére; ezen kötelem egyaránt kiterjed az államra mint öszszemélyiségre, az állam vezetőire úgy, mint a kormányzottakra, az államhatalom közegeire és a politikai pártokra. Másrészt azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az állam az emberek külső közéletének rendje és szervezete; azon erkölcsi követelmények, melyek a politikai életben érvényesülnek, mértékök és céljuk tekintetében egészen eltérők azoktól, melyekkel a vallás lép fel; emezek a lélek belső életét kötelezik, amazok a nemzet külső közéletére vonatkoznak; emezek a tökélyt a türelem és békés önmegadásban kereshetik, amazok a cselekvést tűzik ki az államférfi feladatául; az államélet erkölcsszabályai nem igényelhetik a szemlélődő elzárkózást, hanem az államtagok élénk befolyását és hatását egymásra s az összességre ; az erkölcsügyesebben van eltakarva.“ (Discorsi II. könyv XIII. fejezet.) „Nagy esztelenség valamit kérni s előre azt mondani: én azzal roszat akarok cselekedni; mert nem kell az embernek szándékát fölfedeznie, lianem azon kell lennie, hogy célját minden ulon-módon elérhesse. Elég valakitől elkérni a fegyvert és»nem szükséges mondani : én azzal téged meg akarlak gyilkolni; azután, ha már a fegyver a kezedben van, eleget tehetsz kívánságodnak.“ (Discorsi I. könyv XLIV. fejezet.) Különben ezen elvek jellemzésére helyesen jegyzi meg Oberbreyer, (idézett müvében a 18. fej. commentárjában,) hogy „a nagyok és hatalmasok rendesen azért kivannak az erkölcsi törvények békéiből menekülni, hogy szabadon követhessék szenvedélyeiket; ezt azonban Machiavelli nem engedi meg nekik; sőt inkább azt mondhatni, hogy a legszigorúbb morál sem Iciván oly nagy önfeláldozást, mint azon állameszély, mely az erkölcsről mitsem akar tudni, s az ember minden tettét az ész hideg számításának veti alá, hogy egyetlen egy kitűzött célt elérhessen.“ *) Lásd Bluntschli Politik id. helyén. Az állam személyi természetét tárgyalja különösen Bluntschli (Lehre I. Allgem. Staatslehre) s még inkább Stein. (Verwaltungslehre.)
