Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
16 jogén kívül az eszély s a politika tana is tartozik: ép oly bizonyosan megliallgatandók az erkölcsiség követelményei is. Nem szolgál tehát sem a tudománybeli gondosság, sem az általános emberi művelődésnek bizonyítékául, bogy az államerkölcstant, mely már az életben is csekélyebb figyelemben részesül mint a jog és a politika, az elmélet teljesen el szokta hanyagolni. Az se szolgálhat mentségül vagy elegendő kárpótlásul, hogy a tisztán bölcseleti s theologiai erkölcsrendszerek az emberek állami kötelmeit is feszegetik.“ Ez tökéletesen kifejezi a mi álláspontunkat is. Mohi szerint az államerkölcstan két lényegesen különböző viszonylatnak erkölcsi tartalma számára állapit meg elveket; az első maga az állam mint összesség és intézmény, a második az egyes állampolgár magatartása a közös életben s viszonya az államhoz, annak műszervei és intézményeihez. Az előbbi viszonyra nézve következő alapelveket állítja fel: 1., az állam nem egyesek érdekei s kívánságainak kielégítésére, hanem az egész nemzetnek művelődéséből folyó életcéljai előmozdítására szolgál; ezen állítás: „bétát c’est moi“') nemcsak logikai s tényleges valótlanság, hanem otromba erkölcstelenség is; 2 , az egyes államfajok és államalakzatok alapelveit legbensőbb lényegökben kell fölfogni s megvalósítani; egyes intézmények, melyek amaz alapelvekkel ellenkeznek, fennálló és jogosult életcélokat zavarhatnak meg, az államból ezekre háramló hasznot csorbíthatják, tehát méltánytalanok — erkölcstelenek; 3., erkölcsi kötelem a fennálló állami rendet és intézményeket mindaddig mig a nép életirányának megfelelnek, minden tiltatlan eszközzel fenntartani igyekezni; de ha a megváltozott művelődés más államfeladatot tűz ki, az alkotmány megváltoztatása lelkiismeretbeli kötelemmé lesz; 4., az államok egymás között észszerű céljaikat elismerni s jóakarattal előmozdítani (saját ugyanoly fontos céljaik rövidsége nélkül) erkölcsileg ép úgy kötelezvék, mintáz egyes emberek. Az állampolgárok magatartására nézve felállítható szabályelvek : 1., minden ember elismerni, tisztelni sőt gyarapítani és védelmezni tartozik azon államot, melyben észszerű életcéljait elérheti; ha áz államban ezen céljai elérése lehetetlen, ezen vi\ •- V i . J).XIV. Lajos mondása; tudományosan kifejezve és indokolva Hobbes „Leviathan“ cimti müvében (18. szakasz.)
