Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879

11

az erkölcstörvényeknek megfelelő cselekvés és élet az erkölcsösség, moralitás. *)

A 'politika mint tudomány azon elveket és eszközöket ismerteti meg, melyeknek alkalmazása által az államcélok legtökéletesebben valósíthatók meg; de politika alatt értjük az öntudatossá vált állami életet is, az állam vezetését és az államügyekre gyakorolt befolyást vagyis az öntudatos állam- praxist. 2)

Szembeötlő tehát először is azon különbség, bogy a politika föltételezi az államot, abból indul ki s arra tér vissza, az erkölcs pedig az embert tisztán mint embert veszi alanyul s szabályai absolutak. Politikailag gondolkozni annyi, mint az állam szempontjából gondolkozni, erkölcsileg ítélni annyi, mint az emberi cselekvényeket az erkölcsi világrend szempontjából a „jó“ és „rósz“ kategóriái szerint szemlélni; az állami élet erkölcsi megítélése tehát, nem lehet azonos annak politikai megítélésével, s a politikai mérték más mint a tisztán erkölcsi. A politika bizonynyal nem egy fejezete csupán a morálnak; alapja az állam, szelleme az államszellem, feladata a közélet viszonyainak alapos felismerése. Az államnak is van erkölcsi természete, de azért nem puszta intézménye az erkölcsiségnek s az erkölcsi élet egyfelől ki nem meriti az állami életet, másfelől túlterjed azon. Az államférfiunak erkölcsileg indifferens dolgokban is megállapodásra kell jutnia, melyeknél egészen más viszonyzatokra kell ügyelnie s egészen más mértéket kell alkalmaznia mint az erkölcsit; igy például, ha azt vizsgálja: melyik vámrendszer legyen a fennforgó esetben alkalmazandó? a gazdasági mértéket alkalmazza;

') Ezzel szembeállítja Kant a legalitást mint cselekményeink külső jogszerűségét. (L. id. művét.)

2) Lásd Fauler Tiv. A jog- és államtud. encyklopadiája; Mohi Köb. Ency- klopaedie d. Staatswissenschaft 84. §.; Verulami Bacon szerint a P. művészet, mely társadalmilag szervezett embereknek közcélok szerinti rendezése és vezényletében áll; Dahlmann szerint a „P. állami egészségtan, nem ép, mert egészséget szerezhet, de mert a kórok okait és forrásait, elhárító vagy enyhítő szereit megismerteti s az egészség fenntartásának eszközeit kijelöli.“ (Politik 8. lap.); Bluntschli az állampraxis, az öntudatos államélet fogalmából indul ki s „annak tudományát“ is politikának nevezi (Politik als Staatspraxis, P. als Staatswissenschaft; 1. Lehre III. 1. könyv 1. fejez. ; Kancz Gy. a politika tudományát, (melyet országászattannak nevez) igy definiálja : „azon tudomány, mely az államélet feladatai s az ezek megoldására vezető módok, eszközök és intézmények kiderítésével gyakorlati szempontból foglalkozik, a státusok rendezése és igazgatása szabályait fejti” ki, illetőleg a közcélokra irányuló államcselekvőség szabályelveit állapítja meg.“ L. A polit, tudomány kézikönyve, 2 fejez. 11. §. Aristoteles a politikát a tudományok koronájának mondja, Kossuth az exigentiák tudományának; Eötvös szerint a P. azon tudomány, mely azt tanítja, hogyan kell alkalmazni helyes mértékben különböző elveket. (XIX. száz. uraik, eszméi, II. 445. 1.)