Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878

9 nemesb vágyai kielégítéséből származik. Aristoteles aztán igy határozza meg a szépet, hogy szép az, a mi magában, magától s magáért tetszik, a mi tisztán, minden önző érdek nélkül tetszik, a mi pusztán azért tetszik, hogy létezik, hogy mint ilyen s igy létezik, tetszik pedig egész valónknak, mintha ép szellemünk ro­kona volna. Mások igy okoskodnak, hogy mivel a szép tiszta sze- retetet ébreszt maga iránt, tehát szép az, a mi szeretetre méltó; de hisz a szeretetnek is több féle faja van, tehát itt is túlnyomó a subjectivitás. Inkább tárgylagos ismérveket keresve, különféle bölcselkedők és művészek sokféle határozványokat kisértettek meg: szép az erénynek aesthetikai vagy plastikai alakja, vagyis maga az erény érzékileg szemlélhető alakban (Plato)-, szép a végtelen­nek oly előtünése a végesben, hogy egész valónkat gyönyörrel tölti el (Bouterivek, Greguss Mih.); szép a szabad szellem működésé­nek előtünése harmonikus és szemlélhető alakban (Rosenkranz); szép az eszmék érzéki előtünése; az isteninek jelentkezése szelle­münk előtt, szemlélhető alakban, (Garriere); Platen a költő, vers­ben gondolta kifejezhetőnek hogy mi a szép: „Schönheit ist das Weltgeheimniss, das uns lockt im Bild und Wort“ ; Göthe pedig igy szól: „Dichtung und Schönheit kündigt sich an als ein welt­liches Evangelium“; Schiller azonban csak általános fogalmaknál marad, midőn ezt Írja; „die Schönheit verknüpft Denken und Empfinden; sie zeigt Geist und Materie in vollkommenster Ein­heit“. Többet mondanak ilyen kifejezések: hogy a szép minden tárgyas aesthetikai eszme, az ép szellemi erőnek és életnek pla­stikai előtünése; szép minden szemléletes tökély; szép az eszmé­nyinek és reálnak teljes összeolvadása, valamely concrét jelenet­ben ; szép a szemlélhetőleg jelentkező örök igazság és czélszerü- ség, úgy hogy az aesthetika szemléletes metaphysika, a poéta pedig próféta, „sacer interpresque deorum“. Ezen tudós nyilatkozatokat legfeljebb is némi tájékozásul fel­használva, jobb ha öntudatos ép érzékkel s jó Ízléssel az előjövő szépnek közvetlen szemléléséhez s méltánylásához fordulunk. Nyilatkozik a szép először is a kültermészetben, egyes orga- nisinusokban és egész csoportokban, tájakban és tüneményekben; nyilatkozik továbbá a népek történelmében, egyes ép és dicső fej-

Next

/
Thumbnails
Contents