Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
18 gondozásnak óhajtott sikere. Úgy van az az egyes családi és községi körökben. Vannak oly társas körök, melyek az erk. világ dicsért virágait és gyümölcseit a valóságban képesek felmutatni. Én magam is szemlélője és részese valék ily boldogító köröknek lionn és a külföldön s nem adhatok hitelt azoknak, kik az erk. világ valóságát s eszméi valósithatását tagadják. Az erk. világ fejlesztése az ember természetes hivatása, s az óhajtott siker nem csak lehetséges, de positive kétségtelen, ha meglesz a kellő ápolás. De mit mond eliez a materialisrnus, Utilitarismus s szőrszálhasogató skepticimus és sophistika népes tábora? Az ellenvetéseknek, akadályok-, kifogások- és skrupulu- soknak egész halmazát hozzák fel, hogy hasztalan és sikeretlen minden optimistikus törekvés; nem megy az, nem lehet boldogulni! Mert lám előszűr is „áltáljában gyarló az emberi természet“ Igaz, de hát erősbitsiik! Hisz gyenge a fiatal növény is, s menynyire tud erősödni! Azután azt idézik, „hogy a rosznak csirája mi bennünk kiirthatlan. “ Ez azonban részint előítélet, részint már nyavalyás állapot, ha az erk. világot elhanyagoltuk; hisz az ember eredetileg inkább a jóra, mint a roszra képes és hajlandó. Adjatok neki tiszta légkört, jó táplálékot, példát és oltalmat s mást fogtok tapasztalni. Továbbá, úgymond, „az erk. stoicismus“ és „kategorikus imperativus“ mellett, ha követni akarnék, szenved és akadálytalanul nem működhetik az ember főjava és büszkesége a „szabadságÁm de az itt képzelt és védett szabadság nem valódi szabadság, hanem féktelen önkény, egyéni szeszély, mely senkinek sem válik sem díszére, sem hasznára s tömérdek zavart és rombolást okoz. A valódi erk. szabadság elveket követ s törvényekhez, (a becsület, jog, s kötelesség törvényeihez,) érzi magát lekötve s ezek épen az erk. világ főtényezői. Az álliberalismus, a hamis doctrinák, az egyes modern Titánok (!) merészkedései és szédelgései, elég keserű tapasztalatokat mutattak, eleget arra, hogy hitelöket veszítve az emberiséget kiábrándulásra és helyesebb irány felé segítsék. Igaz marad örökre, hogy „Minden ország támasza talpköve A tiszta erkölcs; mely ha megvész Róma ledől s rabigába görbéd“.
