Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
16 egyént szeretetreméltóvá teszik, s erk. becsét a társadalomban nevelik, mert szép és nemes lelke a tartozáson felül kitűnő erényekkel és érdemekkel gazdagítja az erk. világot. E nemű erények anyja a tiszta- és nemeslelküség (Seelenadel); maga az innen serkedő erények száma pedig légió. Azért is tájékozás végett csak a legfőbbeket emlitendjük. Kedvessé, szeretetve méltóvá válik az ember, már szerencsés természeti jelleme által is, ha temperamentuma vidám, derült, eleven s mégis kellő komolyság- és higgadtsággal párosulva. De még inkább, ha magaviseletében tiszta Ízlést s nemesb miveltséget tanúsít, mely egyesíteni tudja a szelídséget, nyájasságot, gyöngéd és kímélő humanitást öntudatos erély- lyel, — a szerénységet leereszkedést, előzékenységet méltósággal, a nyiltszivü őszinteséget éber óvatossággal, a lelkesülő buzgalmat és heves megindulást, mély gyászt és bánatot önmérséklettel, stb., tapintatosan kikerülve mindenütt a szélsőségeket, és középutat tartva a „nimium és parum“ között. Tenyésznek és kitűnnek az önzetlen szeretet és valódi lelki szépség és jóság erényei leginkább a családi élet nemesen fejlett s épségben tartott köreiben, a házastársak, szülék és gyermekek, testvérek és rokonok közt, hol is mindenható és csudatevő az önzetlen szeretet boldogító varázs ereje, a kölcsönös kegyelés, előzékenység, szívesség, kímélet, meleg őszinte részvét, rolconszenv, jóindulat, jótékonyság, hálás érzület és viszonzás, a síron is túlterjedő kegyelet és áldozatkészség egymást felváltó és felülmúlni törekvő kedves alakjaiban. Hát a legbensőbb barátság villanyos légkörében hány nemes és boldogító virág és erény fejlődik ? Ezt közvetlenül érezni s tapasztalni kell, leírni részint lehetetlen, részint felesleges dolog. Szegény és szánandó ember az, ki a barátság menyországát saját tapasztalásából nem isméri. „A bölcseség kivételével, nem tudom, mit adhattak volna a barátságnál becsesbet és jobbat a jóságos istenek“ igy ítélt Cicero és méltán. Csak nyugodjék a barátság tiszta és szilárd erkölcsi alapon. De nemes erkölcsökben nevelt s azokat gyakorló lélek, más szélesh társas körökben is díszt és méltánylást aratand s jótékony, nemesitő hatást gyakorland, mert finom ízlése, helyes tapintata,
