Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1876
5 telepitvény függ mint Polistes gallica F. (igen terjedt darázs) ismeretes fészke. Ha csekély az amoebák száma, kis telepitvény készül, sőt néha társas fajnál csak magányos gunyácska. Ha hosszabb vándorlás után igen fogyott a nyálkás anyag, csak durványosan fejlődik a hajzat, a tér aránytalan elfoglalása okozza a Trichia pyriformis tönkjei gyakori összenövését, miáltal Arthrobotryumhoz hasonló alakok keletkeznek, mely körülményeket még a schemákhoz ragaszkodó mycolog is kéntelen tekintetbe venni. A spórák fejlődnek szabad sejt képződés modorában a rög tömegében, még pedig az alakok többségénél magánosán, csak a Badlia- mia nemnél külön tömlőkben, társasán. Mindég gömbösök, csak száraz állapotban sok fajnál mindkét végén hegyes kerülékes alakot. Feltűnő változatosságot nem mutatnak még nagyságra sem. A hajzat igen változó, de sok fajban állandó jelleg s vagy szabad s kihull a tokból a spórákkal, vagy erősítve van, még pedig vagy a gúnyához vagy a középoszlophoz, keletkezését mutatja legjobban a Physarum recés hajzata, mely olyannak mutatkozik, mintha a spórák elválása után fenmaradott gleba sűrű légbuborékok által összeszorittatott volna. Abból értjük a háló szálainak kiszélesedését az egyesülés pontokon s az ugyanazon helyen mutatkozó üregeket, s a kis sűrűbb liálócskákat. De lehetséges jelenlegi igen hézagos tapasztalásunk mellett más keletkezési mód is. A legfeltűnőbb szerkezettel bírnak a ruganyos hajzatok, melyek a spórák szétszórására szolgálnak, milyenekkel a Triehiak, Ancyriak az Ophiuridium s nehány más pöfecs bir. A hajzathoz rokon szervezet a gúnya reezésen elágazó bordái vagy inai, melyek, a horgokat betöltő gúnya hártya eltűnése után is megmaradnak s a termésnek meglepő csinosságot kölcsönöznek. Indul ezen érháló vagy a hajzatból mint néhány Stemonitis fajnál, vagy a tönk felső végéből mint a Dictydiumok és Cribrariaknál. A gúnya egy, két, sőt a Lycogalánál háromrétű is. Legfeltűnőbb a kettős gúnya a Didermáknál s a Didymiumoknál. Az első nemnél elválik a külső vastag, törékeny kéreg darabokban, az utóbbinál feloszlik pornemü, korpás vagy pikkelyes gyenge borítékká. Leg- mulékonyabb a gúnya a Stemonitisoknál, hol az a termés megérése- kor nyomtalanul eltűnik.
