Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima - Ávodá - A szentély szolgálat
A MUSZÁF ÁM1DÁ ISMÉTLÉSE 283 a szertartás begyakorlására [vért] hintett, tömjénezett és gondozta a mécseseket. Amint Tórádban írva van: ״Azt rendelte az Örökkévaló, hogy amint ezen a napon cselekedett, úgy tegyen, mikor engesztel értetek.” (3Mózes 8:34.) Előimádkozó és közösség: םיולנ וילא Csatlakoztak hozzá az írástudók, a Nagytanács vénei, és felszólították, hogy fennhangon olvassa az írást. Kilencediké hajnalán a keleti kapuhoz álltak vele, és elvezették előtte a napi áldozati álatok javát. Alkonyat közeledtekor kevés eledelt adtak neki, nehogy álmában tisztátalanná váljék. Törzse vénei magukkal vitték, hogy betanulja a füstölőszer markolását és megeskették, hogy csak a belső Szentélyben égesse azt el. Borzadás fogta el és könnyezett, mivel gyamásították,* azok is elfordultak és könnyeket ejtettek. Környezete az írott és szóbeli Tant ismételték és annak fejtegetésével tartották ébren éjfélig. Utána örömmel fogtak a sorsoláshoz,* סיפב ןושאר ...fogtak a sorsoláshoz... A Szentélyben, a költő véleménye szerint a Jóm Kipur-i - de főleg a hétköznapi - szolgálat során, a munka több fázisát kisorsolták a kohaniták között. A Talmud elmondja (Misna Jomá 2:1-2 ), hogy eleinte ez önkéntes alapon történt, és ha több önkéntes jelentkező akadt egy-egy feladatra, akkor, az töltötte be, aki a versenyfutásban az oltárt előbb érte el. Egyszer megtörtént, hogy két kohanita szaladt fel a rámpán; az egyik meglökte társát, az meg elesett és lábát törte. Amikor a Bét Din ezt látta, elhatározták, hogy a munkafolyamatokat kisorsolják a több önkéntes jelentkező között. Ez volt a négyféle sorsolás: 1. A hamu eltakarítása az oltárról. 2. Ki vágja le (az áldozati állatot), és ki hinti a vért; ki tisztítja meg a belső oltárt valamint a Menórát stb. 3. Az ״újak” (akik eddig még nem vettek részt a sorsoláson), most a füstölőszerek (tömjén) égetésének rendjét sorsolták ki maguk között. A hagyomány szerint ezen a szertartáson részt venni annyit jelentett, mint esélyt kapni a meggazdagodásra, és ennél fogva súlyt helyeztek arra, hogy minden kohanitának azonos esélye legyen ebben részt venni. A negyedik sorsoláson (amelyen mindenki részt vehetett) azt sorsolták ki, hogy ki viszi fel a levágott állat részeit a rámpa alsó részéről - az oltárra. Más vélemények szerint a sorsolás csak a hétköznapokra volt érvényes, mivel Jóm Kipurkor az egész szolgálat a főpapra esett.
