Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése
A MUSZÁF ÁMIDÁ ISMÉTLÉSE 263 Előimádkozó és közösség: Bizony nagyok Istenünk művei! Közösség, majd az előimádkozó szakaszokként mondja: השעמ וניהלא Istenünk tettei:* Nagy az Ő gyülekezetében, fensége földön s égen, ragyogását felfedte szolgájának, és betartja, amit neki ígért Azért magasztaljuk: nincs más kívüle! Istenünk tettei: O ismeri a végtelen világot, számon tartja az idő végtelenségét, lakhelyéről fény árad, ügyel a föld alapjaira. Azért magasztaljuk azt, kinek tekintetétől megremeg a föld. Istenünk tettei: Rajta nyugszik a világ, elismeri mint zsámolyát, ígéretébe is foglalta, hogy örökké fenntartja. Azért magasztaljuk: Seregek Ura a Neve. Istenünk tettei: Továbbra is uralja, amit alkotott, félelmet kelt lakhelyén, nagyságához mérten tisztelik, mert hatóköre nagy, mint ereje. Azért magasztaljuk: szeráfok veszik körül. Istenünk tettei: Égi lakhelye díszes, onnan tekint le rám, amint a sokaság közt dicsérem Nevét, elnyomja elleneim. Azért magasztaljuk: nagyok az Örökkévaló tettei! ישעמ וניהלא Istenünk tettei... Ismeretlen szerző ábécé rendű strófái, stílusban és struktúrájában hasonló a Sdchdn'íban mondott azonos jellegű pijuthoz (182. oldal). Nincs kizárva, hogy ugyanaz a pájtán a szerzője mind a kettőnek. Az egyetlen ״ellenstrófa” - ״Ember mit tehet?” - a sáchárit pijutból van ״kölcsönözve”.
