Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)

Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése

A MUSZÁF ÁMIDÁ ISMÉTLÉSE 260 Előimádkozó: Mint sáfár emelem hangom ahhoz, ki sza­­vám széppé tette, Közösség: s a mennyeket díszítette. Előimádkozó: A bakok és bikák tömegét ajkam szavai he­­lyettesítsék, Közösség: a Vádló meg szégyenkezzék! Előimádkozó: Számra mint csillagok voltunk, most meg a porban fetrengünk, Közösség: Bocsásd meg hát vétkünk, bűnünk! Közösség, majd az előimádkozó: Verd bilincsbe a kisértőt, foglyaidnak adj reményt, hogy szentnek vallhassunk a tizediké böjtje napján, Te Szent! Előimádkozó: Váltsa színét hófehérre, ami idén vérvörös volt, Közösség: akár mai, akár régmúlt. Előimádkozó: Mosódjanak a liliom (Izrael) foltjai, a kard térjen hüvelyébe, Közösség: ismételt imáink fejében! Előimádkozó: Mosdjatok, tisztuljatok a bűntől, ne ismételjé­­tek ostobaságtok, Közösség: akkor reá támaszkodhattok! Közösség, majd az előimádkozó: Végy úgy minket, mint [a főpapot,] aki a kapuban állt, hogy imánkkal el tudjuk némítani a vádlót, és szent­­nek vallhassunk a Szombatok Szombatján, Te Szent! Előimádkozó, majd az közösség: Csendes, suttogó imámat fogadd el; kiáltásomra válaszolj! Te szent Isten! Úristen, hallván néped hangját, idézd fel könyörületedet, Félelmetesen szent!

Next

/
Thumbnails
Contents