Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése
A MUSZÁF ÁM1DÁ ISMÉTLÉSE 255 Bűnére bocsánat, gyógyulás sebére Akkor jön, ha megtér, míg ég a mécsese. Nincs olyan sötétség, mely sötét előtte, Ha eltakarja arcát, akkor is lát szeme. Hibáid, vétkeid tanúskodnak ellened, Jobb azt megvallani, míg lélek van benned. Hisz menny [angyalai] se igazak előtte, Hát még a bűnös, vétkes, alantas féreg! Mért nem fogja fel a dacos elméjével, Hogy szembe kell majd nézzen végzetével? Aranya, kincsei már nem segítnek rajta, Nem váltják ki, ha jön a haragnak napja. De ha életében jót tett, igazság útját járta, Az előhírnöke lesz, Isten dicsfénye várja. Jó az embernek, ki a Tóra jármát hordja, Parancsait tiszta szíwel-lélekkel betartja. Egész életében egyengeti útját Vigyáz rá és segiti feltámadását. Mindenható, hisz kezedben agyag vagyunk, Életünket kívánd, ne végünk, halálunk! Szívünk hadd tiszteljen, mint egyetlent nagyságában, Tarts minket életben, s mi hálát mondunk dalban! Míg a földi lényben benn lakozik a lélek, Megvárja [az Isten], hogy megtérjenek, Hadd éljenek s jó napokra ébredjenek! Az előimádkozó folytatja: Ki hasonlítható Hozzád, Irgalom Atyja, aki irgalmában megemlékezik teremtményeiről, hogy éljenek? Bízhatunk Benned, hogy feltámasztod a halottakat. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki életre kelti a halottakat!
