Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima
AZ ELŐIMÁDKOZÓ KÖNYÖRGÉSE 238 Tudom,' Örökkévaló, hogy ítéleteid igazak, nem hiába hoztál rám bajt. Figyelj rám és hallgass meg engem, mikor bánatomban sírok és sóhajtozom! Én pedig ujjongok az Örökkévaló előtt, örvendek szabadításának. Te adsz győzelmet a királyoknak, szolgádat, Dávidot is megmentetted a gyilkos kardtól. (.Zsoltárok 119:75., 55:3., 35:9., 144:10.) Az előimádkozó fél Kádisí mond: לדגתי Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [közösség: Ámen!] e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során és egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott...] Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott és dicsért, dicsőített és magasztalt, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő! [Közösség: Áldott Ő!] Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!] יתעדי Tudom... A betoldott négy írásvers, amelyek kezdőbetűi Isten nevét adják, Rábénu Jákov Tám (Rási unokája) utasítására került a Máchzorokba.
