Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima
237 AZ ELŐIMÁDKOZÓ KÖNYÖRGÉSE A MUSZÁF IMA ELŐTT יננה ינעה Én, az érdemtelen,* remegve és félve járulok eléd, ki Izrael dicshimnuszai felett trónolsz, hogy könyörögjek Hozzád népedért, Izraelért, kiknek küldöttje vagyok, ha nem is vagyok arra érdemes és hivatott. Azért arra kérlek, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, Örökkévaló, Örökkévaló, irgalmas és kegyelmes Isten, Mindenható, szörnyű és félelmetes - engedd, hogy utam sikerrel járjon, mikor eléd járulok, hogy irgalmad kérjem magam és küldőim számára! Ne ródd meg őket az én bűneimért, ne számítsd fel nekik vétkeimet, mert hát bűnös és vétkes vagyok én! Ne szégyenüljenek meg bűneim miatt, ne kelljen szégyenkezniük miattam, s én se szégyenüljek meg miattuk! Fogadd úgy imáimat, mintha idős és gyakorlott lennék, kinek jó a megjelenése, hosszú a szakáila, jó hangja van és közvetlen az emberekkel! Fékezd meg a Sátánt,* nehogy megzavarjon! Fogadd szeretettel hajlongásunkát, szereteted rejtse el bűneinket, minden búnkat-bajunkat fordítsd örömre és vígságra, életre és békére, hisz Izrael népe kedveli az igazat és a békét! Hagyd, hogy ne legyen semmi fennakadás imámban! Legyen a Te akaratod, Örökkévaló, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, felséges Isten, ״Vagyok aki Vagyok” - hogy mind az angyalok, kik az imákra vannak kirendelve, dicső trónod elé vigyék imámat, és terítsék azt elébed, ama igazak, jámborak, ártatlanok és egyenesek kedvéért, és nagy, félelmetes Neved dicsőségére, hiszen Te vagy az, aki meghallgatja irgalmában népe, Izrael imádságát! Áldott vagy Te, ki hallgat az imára! יננה ינעה Én, az érdemtelen... Az előimádkozó személyes, bevezető könyörgése. A régi Máchzorokban hangsúlyozzák, hogy az előimádkozó, aki ״idős, gyakorlott és szakállas”, ezt az imát nagy odaadással, remegve, minden szót meggondolva, mondja.
