Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Sáchárit - Reggeli imák - A Tóraolvasás rendje
TÓRAOLVASÁS JOM KIPUR DÉLELŐTTJÉN 226 kévalónak jó illatú égőáldozatul egy fiatal bikát, egy kost és hét egy éves hibátlan bárányt. Ételáldozatul pedig olajjal kevert finom lisztet, három tizedet [éfa] a bikához, két tizedet a koshoz, a hét bárányhoz meg fejenként egy-egy tizedet. Egy kecskebak legyen a vétekáldozat - mindez az engesztelő vétekáldozaton és a mindennapi égőáldozaton meg azok liszt és italáldozatán felül. (4Mózes 29:711־.) Ezután magasra emelik a második tóratekercset, és a Vözot hátorá (״Ez az a Tan...”) kezdetű szöveget mondjuk, lásd az előző oldalon. A tóratekercs feltekerése után az utolsóként felhívott, a máftir a próféták könyveiből háftárát olvas fel. Előtte a következő áldást mondja: ךורב Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki jó profétákat választott magának,* és kedvelte szavaikat, melyekét igazul hirdettek! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki a Tórát, szolgáját, Mózest, népét Izraelt és az igaz, becsületes prófétákát választotta magának! HÁFTÁRÁ JÓM KIPUR NAPRA רמאו ולס ולס így szólt: Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat, távolítsatok el minden akadályt népem útjából! így szól a Magasztos, a Fenséges, ki örökké trónol, és szent a Neve: Magasságban és szentségben lakózom, de a megtört szívűvel és az alázatos lelkületűvel is, hogy életet öntsek az alázatosak leikébe és lelket a megtörtek szívébe. Mert nem perlekedem velük örökké, s nem haragszom vég nélkül, hiszen akkor elalélna előttem a lélek, a lelkek, melyeket alkottam. Haszonlesés bűne miatt haragudtam meg rá, haragomban megvertem őt és elrejtőztem előle, mert tévelygett, és םיאיבנב םיבוט Aki jó prófétákat választott... Jók a zsidókhoz, mert imádkoznak értük, és megróják őket, ha erre van szükség (Ávodát Jiszráél).
