Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Minchá - Délutáni ima
M1NCHÁ / ÜNNEP ELŐTTI DÉLUTÁNI IMA 24 A halk Ámidát mindenki tovább folytatja, de ismétléskor az előimádkozó itt fejezi be, majd teljes Kádist mond, a 31. oldalon. VIDUJ ־ BŰNVALLOMÁS* Minden bűn említésénél jobb öklünkkel ráütünk mellünkre a szívünk táján. Istenünk, őseink Istene! אנא Kérünk járuljon eléd imádságunk, ne zárkózz el könyörgésünk elől, hisz nem vagyunk oly arcátlanok és makacsők, hogy azt mondanánk előtted, Örök Istenünk, őseink Istene: ״Igazak vagyunk, és nem vétkeztünk” - bizony vétkeztünk mi is, őseink is. ונמשא Vétkeztünk, árulók voltunk, raboltunk, rágalmaztunk, rontottunk, igazságtalanul viselkedtünk, önhittek voltunk, erőszakoskodtunk, hazugságot koholtunk, rosszat tanácsoltunk, hazudtunk, gúnyolódtunk, lázadoztunk, káromoltunk, félreléptünk, vétettünk, bűnöztünk, gyűlölködtünk, nyakasak voltunk, gonoszkodtunk, romlottak lettünk, elvetemedtünk, megtévedtünk és tévútra vezettünk. ונרס Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes. Te pedig igazságosan jártál el mindenben, ami velünk történt, mert igazul cselekedtél, s mi voltunk a rosszak. המ רמאנ Mivel állhatunk elébed, ki a magasban trónolsz, mit mondhatunk Neked, ki az egekben lakozol, hisz a nyilvánvaló és a rejtett dolgokat egyaránt ismered. יודיו Bűnvallomás: A megtérés egyik alapfeltétele, hogy megvalljuk vétkeinket: ezeket sorolja fel ábécérendben az ima. A Szentélyben a főpap rövid bűnvallomást tett maga és a nép nevében. A talmudi időkben szintén rövidebb volt a szöveg, nem volt betűrendbe sorolva, később, a 14. század elején már 36 részletezett vétek szerepel benne (Tikun Tfilá). A 24 kifejezésből álló (az utolsó, T - Táv betű háromszor szerepel) Asámnu elnevezése Kis Viduj, míg a kétszeresen betűrendes Ál Chét neve Nagy Viduj.
