Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Sáchárit - Reggeli imák
SÁCHÁR1T / REGGELI IMÁK 103 tiszteletedre szent Templomod felé. Örökkévaló, szeretem lakhelyedet, hol fenséged lakozik. Ezért fejet és térdet hajtok alkötöm, az Örökkévaló előtt. Imám pedig Hozzád száll, Örökkévaló, mikor szívesen fogadod, Istenem. Hallgass meg nagy szeretetedben, igaz hűségedben! (4Mózes 24:5., Zsoltárok 5:8., 26:8., 69:14.) ןודא םליע A Világ Urát,* aki uralkodott, mielőtt bármi létezőt megteremtett volna, már akkor Uralkodónak hívták, mikor kedve szerint létrejött minden. S mikor mindennek vége lesz, akkor is egyedül uralkodik majd a Félelmetes. Ő volt, Ő van és Ő lesz teljes díszében, Ő az egyetlen, és nincs más Hozzá hasonlítható vagy társítható. Kezdet és vég nélkül Övé a hatalom és a tisztség. Ő az én Istenem, él az én Megváltóm, mentsváram a baj idején. Ő az én csodás megmenekülésem, osztályrészem bármikor, ha Hozzá fordulok. Alváskor és ébredéskor kezébe teszem le lelkemet, s lelkemmel együtt testemet. Velem van az Örökkévaló, nem félek. A tizenhárom hittétel לדגי Nagy az élő Isten,* dicséret jár neki. Létezik, és léte időkön felüli, örök. Egy, és nincs más, ami olyan egyetlen, mint Ő. Felfoghatatlan, és egysége is határtalan. Nincs alakja, nem is test Ö, nincs mihez hasonlitani szentségét. Ősibb minden teremtménynél, első, de elsőségének nincs kezdete. Ő az Ura a világ minden teremtményének, minden az Ő nagyságát és uralmát bizonyítja. * ןודא םלוע a Világ Urát... Slomo ibn Gvirolnak tulajdonított költemény (11. század). לדגי Nagy az élő Isten... Maimonidész Tizenhárom hittételének parafrázisa; szerzője ismeretlen.
