Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)

Mááriv - Esti ima

MÁÁR1V / IMA JOM KIPUR ESTÉJÉRE

65

Előimádkozó, majd a közösség: Tulajdonságod, Istenünk, a hosszantűrés, mind a gonoszok, mind a jók irányában, ebben rejlik dicsőséged.

Magadért tégy így, nem a mi kedvünkért, nézd mily szegényesen, érdemek nélkül állunk előtted!

Hozz gyógyulást a lehullott falevélnek,* szánd meg azt, aki csak por és hamu,‘ vesd el bűneinket és irgalmazz teremtményeidnek, nézd, nincs senki mellettünk, bánj velünk jóságosán!

Tulajdonságod, Istenünk, a hosszantűrés, mind a gonoszok, mind a jók irányában, ebben rejlik dicsőséged.

Előimádkozó és az álló közösség:

לא ךלמ בשוי Isten, az irgalom trónján ülő Király, szeretettel viseltetik irántunk, megbocsátja egymás után népe vétkeit, sokat enged el a vétkeseknek, néz el a hűtleneknek, jótékonyan bánik minden testtel és lélekkel, nem fizet meg nekik rosszaságukhoz mérten. Isten, ki megtanított minkét e tizenhármas ima rendjére, emlékezz ma tizenhárom isteni tulajdonságod jegyében kötött szövetségedre, ahogy egykor tudtul adtad azt a szerénynek (Mózes), amint írva van: ״Felhőben szállt alá az Örökkévaló, odaállt melléje, és kimondta az Örökkévaló nevét:

Közösség, majd az előimádkozó:

És átvonult előtte az Örökkévaló, és így szólt:

הלעל ףדנ ...a lehullott falevélnek... A bibliai metafora (3Mózes 26:36.), a szétszóratásban élő gáluti zsidóknak tulajdonított páni félelmet azzal illusztrálja, hogy még a lehulló falevél zizegésétől is remegnek; az is ״üldözi” őket. Itt a poéta rádupláz erre: szerinte maga a zsidó a ״lehulló falevél”.