Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)

Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]

74 A tervezet olykép alakítja meg a bíróságot, hogy egy szakbíró elnöklete alatt négy laikus bíró ítélkezik. A négy ülnök közül kettő munkaadó, kettő alkalmazott. Hogy a ter­vezetnek mi a czélja, kifejtette részletesen az előadó úr, de hogy ezen czéljait elérni ily szervezettel nem tudja, előttem kétségtelen. Mindenekelőtt kötve hiszem és hazai viszonyaink köze­pette lehetetlennek tartom, hogy úgy a munkaadók, mint az alkalmazottak közül mindenütt ez országban akadjon meg­felelő két-két ülnök. Nem szabad pl. elfelejtenünk, hogy nem elegendő bármilyen szakmájú két alkalmazott részvétele a tanácsban, hogy az alkalmazott érdeke is képviselve legyen az Ítélethozatalnál; ahhoz a legtöbb esetben ugyanazon szakmabeli és rangú munkás és illetve főnök szükséges. Egy másik szempont azután az, hogy teljesen téves az a felfogás, mintha a két alkalmazott részvétele ugyanaz volna mint a két főnöké. A főnöki testületek természetesen a leg­tekintélyesebb munkaadókat fogják delegálni és ez a nagyobb vagyoni, tekintélyi és egyéni súly a tanácskozásban teljesen elnyomja majd nemcsak a két munkást, a ki bent ül a ta­nácsban, de nagy hatással lesz a jogászbiróra is, a ki nem lehet az az elfogulattan, objectiv biró, a mikor a nyakán ül két tekintélyes, hangadó, befolyásos ember, a kikkel szem­ben csupán két igénytelen, még mtelligencziájánál fogva is alacsonyabb nívón álló és a mit első sorban elfelejteni nem szabad, kenyerét féltő alkalmazott ül. Képzeljük csak el, ha az alkalmazotti ülnök egy tanácsban össze fog kerülni a saját főnökével, vagy főnökének valamelyik rokonával vagy szakmatársával, mennyire lesz, mennyire lehet ő alkal­mazott társának szószólója és érdekeinek képviselője? És ne felejtsük el, hogy az alkalmazott érdekeinek legnagyobb ellensége, érvényesülésének legnagyobb akadálya épen al­kalmazott társa. A ki csak némileg ismeri az alkalmazott és a munkások érdekmozgalmait, az tudja, hogy ezeket az érdekeket nemcsak a munkaadókkal szemben, de legalább is ugyanolyan erélylyel az alkalmazott társakkal szemben is kellett és kell kiharczolni, érvényre juttatni, diadalra vinni. A tanácsban résztvevő két alkalmazott tehát semmiképen 88

Next

/
Thumbnails
Contents