Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)

Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]

41

nagy vagyoni értéket képviselő perekben is maga eljárjon, ha arra alkalmas ülnök nincs.

Már a munkásbiztosítási biróságoknál is kitűnt, hogy két munkaadónak és két alkalmazottnak bevonása, tehát az ötös tanács, többnyire felesleges munkapazarlás. Egy munkaadó és egy alkalmazott részvételével megalakuló hármas tanács általában elégnek tekinthető ezekben az ügyekben.

A felebbvitelt ezekben az ügyekben nagy mértékben korlátozhatóknak vélem. Nem tudom, hogy a tervezet 784. §-a, a mely száz koronán aluli ügyekben a jogorvoslatot kizárja, csakis a felebbvitelt akarja-e kizárni, vagy pedig az igazolást és a perújítást is, a mit nem helyeselhetnék feltétlenül. Nem tudom továbbá, hogy ez az idézett 784. §. a törvényszék hez leendő felebbezésen kívül a törvényszék Ítélete ellen is akar-e felebbvitelt adni vagy nem. A polgári perrendtartás szabályaira való utalás oda enged következtetni, hogy bizonyos esetekben igen. Én a magam részéről az ipari bíróság ítélete ellen csakis egy fokú felebbvitelt engednék meg. Megfontolható volna, hogy az esetben, ha az egy fokú felebb- vitel abból az okból aggályos, mert a törvényszék hármas tanácsát nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy minden ilyen ügyben végérvényesen határozzon, vájjon nem lehetne-e a törvényszék felebbezési tanácsában ebben az esetben az osztrák 1906. évi törvény mintájára két laikust is, egy munkaadót és egy alkalmazottat belevonni?

Nem akarom a tisztelt Teljes-ülés figyelmét túlságosan igénybe venni, csak még röviden rá akarok utalni arra, hogy az ipari bíróságok eljárásának legalább is főbb elveit szintén törvényben kellene megállapítani. A tervezet tartalmaz ugyan e részben egyes szabályokat, de épen az eljárás főelveire nézve, a minő a szóbeliség, a nyilvánosság, az eljárás legfontosabb intézményeire nézve, a minő például a tanuzási és szakértői kényszer, a mi talán magában a törvényben volna megállapítandó, arra nézve, hogy a fél esküjének helye legyen-e vagy pedig a fél eskü alatt ki legyen-e hallgatható ezekben a perekben, vagy nem, hogy mulasztás esetében micsoda szabályok alkalmaztassanak, valamint más, fontos kérdések tekintetében semmit sem tartalmaz.

55