Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)

Baumgarten Izidor: Az új irányok a büntetőjogban [297., 1909]

I. Több mint harminez esztendeje annak, hogy a büntetőjog új láthatára olasz földön feltárult és ha még mai napság a félreértés minden koczkázata nélkül új irányokról beszélhetünk, már e körülmény is kétségtelenné teszi, hogy az eszmék forrongása igen soká tart és a gyakorlati érvényesülés nagyon késik. Repülő korszakunkban az intézmények életbeléptetésük pillanatától kezdve lejárják magukat és az eszmék, melyek a közvéleményt már meghódították, rövid idő alatt elvesztik a talajt lábuk alatt. A ki tehát új irányt jelez, a jövő irányát érti alatta. A fejlődés e lassúsága egy bizonyos fokig megkönnyíti a tudományos bírálat helyzetét. Valamint az életben úgy a tudományban az elfogulatlanság egyik föltétele a helyes distantia. Közvetlenül átélni valamit és egyúttal kellő állást foglalni annak megítélésénél nem lehet. De nemcsak a közelség árt, hanem az egyforma színvonal is. Az élet egységes és ennélfogva a tudománynak is annak kell lennie. Minthogy azonban a tünemények sokasága a munka megosztására kényszerít, nem mindig részesülnek kellő megfigyelésben és méltatásban azok a koronkinti változások az emberiség felfogásában és eszmekörében, melyek a lét minden ágában hol az átalakítás lassú, alig észrevehető munkája, hol pedig forradalomszerű felforgatás útján érvényesülnek. Nemcsak bizonyos távolságból kell tehát megfigyelni a tudományos áramlatok hullámzásait. A ki nem tud bizonyos magasságba emelkedni, hol az egyes tudományszakokat elválasztó határok eltűnnek, nem is veszi észre a külön területeken véghez menő változások egyformaságát. Ha pedig ilyképen — a szükséges távolságból és a kellő magaslatról — figyeljük meg a tizenkilenczedik század utolsó negyedében kiindult és nyugvópontra még nem talált tudományos mozgalmat: akkor magyarázatát is nyer3 l*