Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]
jobb és helyesebb, mint az az eljárás, a mely az ipartestületekbe nem tartozó ipari munkaadók és alkalmazottaik részére az iparhatóság előtt nyitva áll. Mit nyerhet ugyanis a fél az olcsó, gyors és az ő ügyében kiváltképen szakértő békéltető bizottság bíráskodásától, ha annak eljárása teljesen szabadon hagyja a gyorsaság, az olcsóság és a teljes szakismeretek, különösen pedig a vonatkozó életviszonyok ismeretének kellékeivel csak kisebb mértékben kínálkozó rendes bírósági eljárás egész folyamatát? Valóban meg is fordítható a kérdés oda, hogyha a törvényhozó szerint az ipari munkaviszonyból származó jogviták végeredményben a rendes bíróság döntése alá helyezendők, mi szükség van az ügy befejezésének biztosítékait nélkülöző előzetes eljárásra. Midőn azt látjuk, hogy épen az ipari alkalmazott, a ki munkakeresetéből élve, leginkább reá szorult igényeinek gyors érvényesítésére, más jogigényekhez képest hosszadalmasabb eljárásra van utalva, méltán keressük a helyes legis- ratiót, a mely ily privilegium onerosummal gondoskodik a gyöngébb társadalmi osztályokról, e mellett pedig a felesleges megelőző eljárásban való részvétel körül felesleges munkával terheli részint a közigazgatási hatóságokat, részint magukat az érdekelt társadalmi osztályokat. E vázlatos képben nem kívánjuk részletesebb vonásokkal feltüntetni a kettős eljárás egyéb visszásságait; feleslegesnek találjuk, hogy a t. teljes-ülés tagjainak bizonyára saját tapasztalataiból megerősített tényekre hivatkozzunk, emlékezetükbe hozva az iparhatósági eljárás tehetetlen, üres alakiságát, a mely örömmel fogadja alperes egyszerű tagadását, hogy alkalma legyen a kereset elutasítására és a per sajátlagosan «sommás lebonyolítására»; a mely aggódva kerüli a különben is korlátolt bizonyítási eszközök alkalmazását, viszont kíméletlenül lecsap a marasztaltra, kitéve őt a végrehajtásnak, a melyre nem mindig hozhat balzsamot a későn követő rendes bírói eljárás pernyertessége. Mindezektől pedig menekvés nincs; mert hiszen a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-ez. 27. §-a szerint a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból tartozik figyelembe venni azt az akadályt, 6 20
