Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
35 csődbíróságra, tehát az ezzel való foglalatosság ismét nem rabolja el senkinek sem munkáját, sem idejét. Mivel pedig az esetek nagyrészében az adós előbbi foglalkozását és vállalatát folytatni fogja, tehát ő sem köttetik le az értékesítés munkájával. A mi a költségeket illeti, tudvalevő, hogy igen jelentékeny költségek hárulnak a csődtömegekre a leltározásból, a tömeggondnoki díjakból, a követelések peresítéséből, végül az általános csődkezelésből. Ezen költségek jórészt mind elesnek. Ha leltározás lesz is, az kereskedelmi leltározás lesz, a mi költséggel alig jár, ellentétben a hetekig tartó csődleltározással. Még egy szempont veendő figyelembe: A csődtömegeket igen gyakran terhelik olyan házbérek és az üzleti helyiségek bérei, a melyek a csődnyitás után jártak le és a melyek — az üzlet nem folytattatván — tisztára improduktív kiadások. Ugyanígy teljesen improduktív jelleggel bírnak az alkalmazottaknak a felmondási időre járó és igen gyakran tetemes fizetései is, a melyek kényszeregyezség esetén az üzlet fennmaradása folytán produktív kiadások jellegével bírnak. Ezen túlnyomó előnyök mellett elenyésző jelentőségű az olyan érv, hogy néhány ú. n. érdemetlen adós menekül a csődtől és az ezzel járó kriminális üldözéstől, és hogy az intézménynyel vissza lehet élni. Az előadottakból kitűnik abbeli álláspontom, hogy a tervezet alapeszméjét helyeslem. Méltóztassék megengedni, hogy a következőkben néhány lényegesebb részletre terjeszkedjem ki. Fontos kérdés, vájjon kiktől és minő okokból tagadható meg a kényszeregyezségi eljárás megindítása. Itt két irány áll egymással szemben. Az egyik, mely csak a jóhiszemű és a saját hibáján kívül fizetésképtelenségbe jutott kereskedőnek adja meg ezen kedvezményként felfogott jogeszköz igénybevételét, a másik, a mely kizárólag a hitelezők anyagi érdekeit tartva szem előtt, mindenkinek lehetővé teszi a kényszeregyezség kérelmezését, nem vizsgálva, hogy arra méltó-e vagy sem? ' Az utóbbi álláspontot tette magáévá Jaeger, mondván: 3* 253
