Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
vagy az anyagi csőd megszüntetéséhez vagy az alaki csőd megnyitásához vezet. A csőd nem csupán az adós vagyonjogi, hanem személyi viszonyaira is kihat, képtelenné teszi számos állás viselésere és számos jog gyakorlatára. Bekövetkezzék-e ez a capitis deminutio annál az adósnál is, ki egyezség megkísérlése végett fizetésképtelenségét jelentette be ? A franezia törvény részben igenlóleg válaszol; szerinte az az adós, a ki a liquidation judiciaire-t igénybe veszi, választás alá eső tisztséget nem viselhet és ha visel, arról lemondottnak tekintendő. A társadalmi felfogás is ezt az álláspontot látszik igazolni. Köztudomású, hogy a fizetésképtelen adóstól, még ha nem is jutott csődbe, elvárják, hogy első sorban tiszteleti és bizalmi állásairól leköszönni siessen. A köztudatba átment a fizetésképtelenség állapotának közbizalmi állásokkal való összeférhetlensége. Mindamellett vagy talán épen ezért nem tartom szükségesnek, hogy a tervezet ebben az irányban kiegészíttessék. Ezt bátran fenn lehet hagyni a társadalom önmagát szabályozó működésének, annak az érzékeny erőnek, mely nemcsak sebez, de gyógyít is, nemcsak büntet, de rehabilitál is. A rehabilitation épúgy mint a discharge, az erkölcsi felmentés ép úgy mint az anyagi bennfoglaltatik abban az egyezségben, mely nem rejtett utakon, hanem nyíltan a törvényszabta eljárás szerint és a bíróság felügyeletével jön létre. Elismerem, hogy ennek az intézménynek nemcsak pártolói, hanem ellenzői is vannak és ezt természetesnek találom, mert nincs vagy legalább nagyon ritka az az újítás, melynek nem kell bizonyos kisebb nagyobb ellentállást legyőznie. Midőn az adós megölését kiszorította testének megcsonkítása, midőn ennek helyébe az adósnak rabszolgaságra vetése lépett, midőn ennek enybítéseképen az adósfogság hozatott be, midőn ezt is eltörölték, midőn a csődületi perek helyét a bejelentés és felszámolás foglalta el. midőn a csődeljárás befogadta a kényszeregyességet és a megtámadási jogot, midőn az utóbbi az actio Paulianától független új jogalapokra helyezkedett, mindez nem ment végbe heves ellenzés nélkül. Ez az ellenzés nem hiányzott a csődön kívüli kényszeregyezséggel szemben sem, de ennek ellenére Francziaш 25
