Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
15 korona munkadíjnak felelne meg. Nem tartok szükségesnek ebben az esetben fokozatosan emelkedő díjazást, mely ajánlatos lesz a csődeljárásban, melynek során a tömeggondnok nagy érdemeket szerezhet az értékesítés, behajtás, eredményes perek vitele és egyáltalán a lebonyolítás minél nagyobb sikere körül, — de nem indokolható a vagyonfelügyelővel szemben, kinek tevékenysége rendszerint egyszerű és sablonos, habár gondosságot és lelkiismeretes hűséget igénylő felügyeletre szorítkozik. Ellenben szükségesnek vélem annak kifejezett megtiltását, hogy a vagyonfelügyelő és az adós a törvényesnél magasabb díjazásban állapodhassanak meg. A vagyonfelügyelő a tervezet szerint a hitelezők elé terjesztendő és a bejelentő adós által aláírandó vagyonkimutatás és mérleg elkészítésénél közreműködik, adataik valóságát ellenőrzi és ennek megtörténtét aláírásával tanúsítja; az egyezségi tárgyalás alkalmával az adós ajánlatának előterjesztése után a vagyonfelügyelő írásbeli jelentést mutat be az üzletmenetről, valamint a vagyonkimutatással és mérleggel kapcsolatos tapasztalatairól, mely rendelkezést nézetem szerint még azzal kellene kiegészíteni, hogy a fizetésbeszüntetés okaira is köteles legyen kiterjeszkedni. A vagyonfelügyelő a hitelezők bizalmi embere ; ő vizsgálja meg és hitelesíti az adós mérlegét; jelentései nagyban hozzá járulnak ahhoz, hogy a hitelezők az adós egyezségi ajánlatát elfogadják vagy visszautasítsák. Ki kell zárni tehát annak a lehetőségét, hogy az adós a vagyonfelügyelőt magasabb díjazással külsőleg legális formában megvesztegethesse. Ezért nem csak megtiltani, hanem büntetni is kell a törvényszabta díjnál magasabb vagyonfelügyelői díjazás adását és elfogadását. A tervezet arra törekszik, hogy az eljárás minél gyorsabb legyen és minél kevesebb alakisághoz legyen kötve. Ezért mellőzi a tárgyalásra idéző végzésnek bírói kézbesítését és e helyett a postai utat veszi igénybe. Eddig helyes a tervezet álláspontja, de már abban túlságos engedményt tesz a gyorsaság követelményének, hogy folytatandónak jelenti ki az eljárást akkor is, ha a postai kézbesítés sikerre nem vezetett. Ily esetben azt kell feltételeznünk, hogy az adós nem jelentette be helyesen az illető hitelezők üzleti telepét vagy laká233
