Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
10 fizetésmegszüntetés bejelentése előtt oly jogcselekvényeket vitt véghez vagy oly ügyleteket kötött, melyek csőd esetében megtámadhatók volnának. Ezen rendelkezés helyett a régi tervezet két más esetet tartalmazott. Az egyik az volt, ha az adós a csalárd bukást megállapító tények valamelyikének megfelelő cselekmény miatt vád alá helyeztetett és fel nem mentetett; ezt el kellett ejteni, mert a büntető törvény novellája nem tette lehetővé ily cselekményeknek a csőd megnyitása vagy megkísérlése nélkül való büntetőjogi üldözését. A másik mellőzött eset pedig az volt, ha az adós vagyonát a fizetés megszüntetést megelőző 3 hónapon belül jelentékeny összegű zálogokkal terhelte meg. Ezt a kizáró esetet szintén elejtette az új tervezet és pedig helyesen, mert a megtámadható jogcselekményeknek és ügyleteknek csak egyik csoportját ölelte fel. A tervezet most már a törvény kedvezményétől eltilt minden oly adóst, ki bármily csődben megtámadható jogcselekményt követett el. Azonban itt egy figyelemre méltó kérdés merül fel, melyre a tervezet nem volt tekintettel és melyre az indokolásban sem találunk felvilágosítást. Ugyanis a csődtörvény is csak a közadós jogcselekvényeit és jogügyleteit jelenti ki megtá- madhatóknak és mégis a joggyakorlat a megtámadási jogot kiterjesztette végrehajtás vagy telekkönyvi előjegyzés útján szerzett külön kielégítési jogokra is, melyeknek keletkezéséhez az adós akarata és cselekvénye nem járult és a hol az ő hiányzó tevékenységét a törvény kényszere és a hatóság eljárása pótolja. Ha ez a kiterjesztő magyarázat itt is helyt foglal, akkor az a sajátságos helyzet áll elő, hogy az egyes hitelező által az adós közreműködése nélkül szerzett előnyös fedezet miatt az adós nem köthet kényszeregyezséget. A mennyiben a tervezet ezt nem kívánja, úgy ennek világos kifejezést kell adnia. Az sem igazságos ugyan, hogy a csődben megtámadható hitelezőre nem terjed ki a kényszerelengedés hatálya, de ennek elhárítása csak a csődönkívüli megtámadási jog alkalmazása és ennek a csődön kívüli kényszeregyezséggel való összeegyeztetése esetén vehető kilátásba. Addig pedig tűrnünk kell azt az állapotot, hogy ezek külön kielégítési-«s
