Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Pap Géza: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. II. Füzet. Az ipari bíráskodás [298., 1909]
82 abból élnek, hogy a végrehajtók jó barátjai és ennek következtében állandó zárgondnokok. Hogy az ügyvéden kívüli képviselet mire jó, igazán nem tudom megérteni. Úgy látszik, kevés az ügyvéd ebben az országban az ügyek ellátására. Még kevésbbé értem a másik intézkedést, a mely úgylátszik az ügyvédi dijlevél eltiltását czélozza. Az ügyvéd elégedjék meg azzal, a mit a bíróság neki megállapítani kegyeskedik. Hogy a bírói költségmegállapítások mily megszégyenítően alacsonyak, közismert dolog, a melynél közismertebb csak az az igazság, hogy a jó munkát meg is kell jól fizetni. Ezt akarja lehetetlenné tenni az ominosus 781. §. Védeni akarja ezzel valószínűleg a szegény munkaadókat az ügyvédi kizsarolásokkal szemben. Az alkalmazottakat nem kell védenie, hisz azok nagyrészt úgyis szegényvédelemben részesülnek. Alkalmazotti pereknél eddig az ügyvéd akkor vett dijlevelet, ha mennyiségileg kétes perről volt szó, a mely nagyobb munkakifejtést vett igénybe, a hol a koczkázat nagy volt, a hol kétes volt, elérhető-e valami és ha igen, mennyi. Ily esetekben a nyerendő összeg bizonyos hányadát, negyedét, harmadát kötötte ki magának az ügyvéd ellenszolgáltatásul a koczkázatért és a munkáért. És ez csak javára vált a félnek is. Elég csak rámutatni a régi baleset-kártérítési praxisra, a mely mind ügyvédi dijlevélen fejlődő volt és a mely sokkal több eredményt, nagyobb kártalanítást tudott a szerencsétlenül járt munkásnak biztosítani, mint az új munkásbiztosítási törvény és ennek bíróságai a maguk ügyvédmentes eljárásaikkal. A régi baleset-praxisnál a munkás odaadta a kártérítési összeg egy részét az ügyvédnek, de az a rész, a mi megmaradt, sokkal több volt, mint az a kolduskenyér, a melyet az új törvény ad neki, igaz, hogy lehetőleg ügyvédi közbenjárás nélkül. Nem akarok tovább részletezni. Csak constatálom azt az ügyvédellenes tendenciát, a melyet már a munkásbiztosítási törvény megkezdett, és a melyet én csak a jogász- gyűlölet egyik megnyilvánulásának tartok. Ugyanaz az ellenszenv ez, a mely a jogászi szakbíróval szemben a laikust tartja a hivatott bírónak, és ugyanaz az ellenszenv, a mely az ipartörvény-tervezet összes szakaszain végigvonul. A. 06
