Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
98 Méltóztassanak tehát megengedni, hogy a kérdéses kon- strukcziók tüzetesebb bírálata helyett mindjárt a théma pozitív oldalára térjek át. Szerény nézetem szerint itten a legalkalmasabb megoldási mód volna a törvényes engedmény (cessio legalis) kategóriájának érvényesítése. Általános magánjogi alapelv ugyanis az, hogy bizonyos esetekben, a melyekben a jogrend közérdek, vagy jogos magánérdek indokolt védelmét várja ettől a hitelező kielégítése a követelés átszállását vonja maga után: a követelés átszáll arra, a ki a hitelezőt kielégíti. Mint tételes szabály ez a jogelv talán sehol sincsen ily alakban paragrafálva, ámde úgy a római jog, mint az összes modern jogrendszerek egyes idevágó szabályaiból levezethető. Megállapítható induktív alapon is, ha az ű. n. törvényes cessio- nak expressis verbis szabályozott egyes eseteit kisérjük figyelemmel. A bennünket első sorban érdeklő osztrák polgári törvénykönyv egész általánoságban mondja ki e tételt: «aki más adósságát megfizeti, a hitelező jogaiba lép és jogosítva van az adóstól a megfizetett adósság megtérítését követelni» (1358. §.) Sőt hozzáteszi: «e végre a hitelező köteles a fizetőnek minden meglévő jogvédveket és biztosítékokat kiszolgáltatni». Ezt az elvet érvényben lévő jogrendszerünk alapelvéül tekinthetjük, mi sem áll tehát útjában annak, hogy a gyermek- menhely követelési jogának megállapításánál is érvényesítéük. A gyermekmenhely törvényes rendelkezés alapján, tehát kétségbevonhatatlan jogczimen teljesítette az apa kötelezettségét, minélfogva kétségtelenül «a hitelező jogaiba lép és jogosítva van az adóstól a megfizetett adósság megtérítését követelni». Már pedig ez az osztr. ptk.-ben kodifikált cessio tegis typikus esete (v. ö. Krausz-Pfaff- Ehrenzweig, System, II. 329. §. II. j.). Egyáltalán nem létezett olyan tételes jogszabály jelenlegi jogrendszerünkben, a mely ennek a most kifejtett alapelvnek jelen esetünkre való érvényesítését kizárná. Nem áll útjában semmi különösen annak sem, hogy a szóbanforgó tételt tartási kötelezettségekre alkalmazzuk. Míg ami jogunkban — részletes kodifikatórius szabályozás hiányában —elegendő e negatívumra hivatkozni, addig más jogrendszerekben, valamint jelesül a magyar polgári törvényköny tervezetében pozitív argumentumokra is akadhatunk. A német ptk. 1709. §. 2. bek. a 98
