Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
62 álláspontjár), a mint a Tervezet 352. §-a is mindkét jogalapon elismeri e kiadások megtérítéséhez való jogot. Kívánatos is lenne, ha a menhelyek ezeket a díjakat ezen a jogczímen tömegesen követelnék és nem engednék ki obli- góból az apákat, a kikkel szemben az anyák sokszor gyöngék, gyávák vagy kíméletesek, megfeledkezve arról, hogy a gyermek érdekéről van itt szó. Evvel kapcsolatosan legyen szabad itt is szóvá tennem azt a kérdést, a melyet a múlt esztendőben egy az Ügyvédek Lapjában megjelent czikksorozatban fölvetettem volt. Bíróságaink ugyanis ma a h. k. sz. gyermek tartásának megállapításánál abból az általános jogi — én hozzáteszem: embertelen — fölfogásból indulva ki, hogy a gyermek és apja közt csak kötelmi jogi és nem családjogi viszony áll fönn, az apaságot nem constitutive állapítják meg, hanem csak a tartás kötelezettségenek megokolása gyanánt, hiszen a S. E. 1. §. 5. b) pontja is csak «a házasságon kívüli nemzésből származó igények iránti keresetek»-ről szól, «ideértve a törvénytelen gyermek tartása iránti kereseteket is». Ez a per tehát, jól tudjuk, nem kátusper, hanem kötelmi per. De miért nem lehetne ezt is kátusperré tenni és annak a keretében Ítélettel megállapítani az apaságot? Ha megnyugszunk abban, hogy a biró megállapítsa valamely gyermek törvényességét vagy törvénytelenségét a házasság oltalmára, mért nem nyugszunk abban, hogy ugyanolyan bizonyító eszközökkel, ugyanolyan gondossággal állapítsa meg a b. k. sz. gyermek apját is? Ha pedig ez az apa imigyen bizonyossá vált és így — jogi szempontból — épp oly kevéssé forog fönn kétség apaságáról, a mily bizonyossá vált házasságtörés esetén, hogy ő a házasságban született valamelyik gyermekének nem ő az apja: nem a legelemibb emberi kötelesség, nem a legelemibb igazságosság lenne-e őt az apasággal járó összes erkölcsi és anyagi kötelességek teljesítésére kényszeríteni, legalább is oly mértékben, a milyenben azokkal a részéről törvényesített vagy elismert gyermekkel szemben tartozik?! A múltból hátralékos díjakról szintén igen találóak az előadó úr megjegyzései, mert ebben a kérdésben a bíróságok 62
