Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
tását okolnák meg; nincseuek tekintettel arra a már említettem elemi tételre, hogy az apa, mint gyermeke életének okozója, annak tartására éppen olyan olyan módon és mértékben köteles a gyermek éltefogytáig, mint a házasságban született gyermekéért, mert akárki okozható a gyermek születéséért, csak a gyermek maga nem, a kit tehát ezért igazán nem lehet büntetni — legalább a legprimitívebb igazság- érzet mellett nem. Mondom, egyike ez azon rejtélyeknek, a melyeknek megoldását hiába keressük, mert ezeket észszerűen megokolni teljesen lehetetlen. Az az idea, a melyet a t. előadó úr felvetett, hogy peren kívül állapítsák meg ezeket a tartási összegeket, kétségtelenül egészséges eszme, de azt hiszem, hogy azért nem lesz keresztülvihető, mert abban az esetben, a mint az tervben van, hogyha a gyámhatóságot is a bíróságokra ruházzák, akkor ennek alapján ismét a bíróságok kezébe fog kerülni ez a kérdés és akkor ott megint azért lesz bajos ezt a kérdést peren kívül eldönteni, mert hiszen a törvény- hozás szerencsétlen álláspontja ebben a kérdésben az, hogy a házasságon kívül született gyerek az apjának csak hitelezője, hogy köztük nem családjogi, hanem kötelmi jogi viszony áll fenn, kötelmi jogi kérdéseket pedig az árvaszék, illetőleg a gyámhatóság előtt eldönteni teljesen lehetetlen volna, legalább a jogdogmatika értelmében. Sokkal fontosabbnak tartom azonban a felperesség kérdését, a melyet az előadó úr szintén felvetett. Ebben a tekintetben a mai álláspont az, a mint méltóztattak hallani, hogy az anya kiskorúságában is, teljeskoruságában is önmaga érvényesítheti jogát az apával szemben. Én ezt az álláspontot igen sok okból helyeslem, a melyeknek részletezésére ezúttal nem akarok rátérni, annál kevésbbé, mert hiszen már többször volt alkalmam ezt az álláspontomat kifejteni. Főképpen azonban azért helyeslem, mert a szeméremérzet, a melynek ezekben a perekben nagy szerepe jut, a sok esetben visszatartaná a kiskorú anyát attól, hogy ő szülőihez vagy más törvényes képviselőjéhez forduljon a per megindítása végett, inkább egyáltalában nem indítják meg, úgy az a szegény nő még attól a csekélységtől is elesik, a melyet 60 «о
