Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)

Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]

50 Míg Lajos császár 1346. évi jogkönyve, az 1516. évi Land es Ordnung, az 1570. évi törvénykezési rendtartás és az 1616. évi régi Landrecht ily merev állásponton állnak, az 1756. évi bajor Landrecht lényeges haladást jelent, tör­vényes és törvénytelen gyermek közti különbségek sok tekin­tetben elenyészned, e jogrendszer a törvénytelen gyermek és nemző atyja közt rokoni köteléket fogad el, utóbbi tartási kötelezettségét a vérségi kapcsolatból vezeti le.1 Ez idő óta folyik a harcz az iránt, hogy a házasságon kívül született gyermeket érő joghátrányok szertefoszoljanak, hogy jogilag a származás törvényessége privilégiumot ne képezzen. A tartási igényekre a magyar jognak «paragrafált, tech­nikusán kiképzett normái» (Stammler szavai) nincsenek, mérvadók a «fennálló» jogszabályok, de ilyen alig akad, vélelmek- és feltevésekre vagyunk utalva. Zsinórmértékül szolgál az anya társadalmi állása, a természetes apa vagyoni helyzete, a házasságon kívül született gyermek keresetképes­ségének beállta; ha az anya nem perel, vélelmezzük, hogy gyermekét nem «megtérítési szándékkal» tartotta el, stb. sth. A hol ily fogalmakkal, ily gondolatokkal kell megbir­kóznunk, ott az a helyes jog, az az igazságos Ítélet, mely я egyesíti az embereket, hogy a létért való küzdelmet közö­sen harczolják meg, mely megegyezik az emberi közösség gondolatával.»2 3 Férfiak és nők különböző élethivatásai a házas együtt­élést vagy lehetetlenítik vagy hatalmasan korlátozzák. Az élethivatásra való tekintet nélkül is egész gazdasági beren­dezkedésünk olyan, hogy előreláthatólag hosszú időkön át szaporodni fog a házasságon kívül született gyermekek száma.:i 1 Engelmann: Id. m. 105. és 137. 1. 2 Stammler: Helyes jog. M. J. É. 288. sz. 12. 1. 3 Bizonyos népszokásokat sem hagyhatunk figyelmen kívül, így a némely vidéken ma is dívó leányvásár, a bánságban ma is előforduló leányrablás, azután a román és szerb nemzetiségek némely helyütt divó azon szokása, mely szerint egyházilag is megáldott eljegyzés a házas­ságkötés alakiságait feleslegessé teszi. Valóságos próbaházasság, mely sűrűn vezet az egyik fél visszalépéséhez, miből a perek özöne támad. A római ioei «licita consuetudo» tehát ma sem múlta divatját. 50

Next

/
Thumbnails
Contents