Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
19 tessék a büntető rendelkezés, illetőleg ne vétessék be a német birodalmi btk.-be. Erre a porosz igazságügyminiszter felszólalt és meghatotta az embereket annak a nyomornak, züllésnek és erkölcsi piszoknak feltárásával, a mely nyomban feltámadna az egész országban, hogy ha ezen rendelkezést elejtenék, illetve ha nem alkotnák meg a 175. §-t. Az eredmény meg is lett, a porosz 143. §. bekerült a birodalmi btk.-be, mint 175. §. Hogy a porosz törvény és a gyakorlat csak a paederastiát büntette, azt azonban időközben elfelejtették a germán jogászok s az utánnuk kullogó egyéb nációk jeles jogászai. Sajátságos módon hiába hivatkozik az ember ezen jogászok nézeteivel szemben azon tételes törvényekre, a melyek elejtik ezen büntetéseket, országokra, városokra, a hol nem bűntett a cselekmény önmagában véve és hogy e helyeken tényleg a kormány sem látja ezen cselekményt olyannak, a mely akkora erkölcsi pusztítást vitt volna véghez. Nem tudom, hogy Amsterdam kevésbbé erkölcsös város-e e szempontból, mint pl. Berlin, (Derültség) csak azért, mert Hollandiában nem büntetik e cselekményeket. Magam is inkább hivatkozom itt egy Feuerbachra, mint a román írókra, ez talán jobban hat, mert a mi nem germán agyvelő productuma, az nekünk messze van, talán nem is igaz, hogy lehet valami a c 5 jog terén másutt máskép is, mint Germániában. Törölné el csak Németország a. 175. §-t, nem hosszú életet jósolnék a mi 241. §-unknak! Mondom ilyen történelmi reministentiára vezethető vissza, hogy a jogászok azzal érvelnek, hogy a nép öntudata megköveteli azt; meg kell védeni az államot az erkölcsi zülléstől. Hivatkoznak e tekintetben egy másik szempontra is, az u. n. psychikai contagiesre; hogy elterjednek ezek a delic- tumok és hogy ha nem alkalmazunk féket ellenük, az emberek látják egymástól és gyakorolják. Ezt a kérdést már előadásomban említettem, most nem akarok arra visszatérni. Tényleg úgy áll a dolog, hogy olyan emberek, a kikben erre hajlam nincs, a kik nem születtek egyenesen homosexuáli- soknak, vagy ilyen dispositióval, azok homosexuálisokká soha többé nem lehetnek. o* 399
