Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)

Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]

15

eltöröltetett, ezen cselekmények nagy mértékben elszaporodtak. Ennek valami positiv basisát nem lehet kimutatni. Viszont az ellenkezőt sem merném állítani, a mit épen a kapa- citáció okából felhozottak között olvastam egyes íróknál, Hirschfeld pl. «Der urnische Mensch» czímű munkájában ki akarja mutatni, hogy épen azon államokban, a hol a büntetési tételeket kihagyták, jobban el van terjedve a homo- sexualitás. Ennek beigazolása persze szintén nagyon bajos volna. Ő egyes emberek tapasztalait és nézeteit adja elő ezen kérdésben és ő maga is természetesen e mellett van, de ezt positiv alapon beigazolni nem lehet. Egy momentum azonban mindenesetre fennforog, az t. i., hogy a psycbikai conta- gies elesik, a mennyiben nem tárgyalják a kérdést az újságokban s az emberek nem beszélhetnek e kérdésről. Hogy ez meglehetős fontos szempont, a tekintetben utalok arra, hogy a Codice penale motivatiói között ott találom, midőn arról van szó, hogy a vérfertőzést önállóan nem teszik büntetés tárgyává, csak bizonyos járulékos körülmények fennforgása mellett, hogy ezen körülménynek egy fontos jelentősége van, az, hogy az újságok nem fognak ezen kérdésekkel foglalkozni, nem lesznek per longum et latum megbeszélések tárgyaivá s ennek következtében a nép közmorálja nem rombol- tatik le és rossz irányban nem befolyásoltatik. Ez az egy momentum mindenesetre megengedhető, de egyébként annak kimutatására nézve, hogy itt vagy ott volna több, sem pro sem contra semmiféle positiv alapunk nincs.

Ha a homosexualitás kérdését a büntetőjog megvilágításában akarjuk tárgyalni, elsősorban vissza kell, hogy térjünk magának a delictum fogalmának meghatározására. E kérdésről már szólottám s most néznünk kell, hogy in concreto mi nem jogellenes.

In concreto azt mondhatjuk, hogy mig az egyes egyén az önmaga feletti rendelkezés, cselekvési képessége és cselekvési joghatárait túl nem lépi, mig másnak, vagy a köznek érdekeit nem tángálja, addig bűncselekmény nem forog fenn és addig az államnak büntető beavatkozásra joga és oka nincs. Lehet a morál és a jóizlés szempontjából vitatni a kérdést; lehet azt mondani, hogy valamely cselekmény undorító, meg395