Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
6 újabb munkájában, az ismeretes elterjedt «Das Sexualleben unserer Zeit»-ban, már azon véleményét nyilvánítja, hogy néhány szerzett homosexualitás esetével szemben, a legtöbb ilyen ember homosexualitása veleszületett. Merzbach «Die krankhaften Erscheinungen des Geschlechtssinnes» czímű művében a homosexualitást, annak úgy kifejlett typikus alakját, mint az arra való hajlamosságot, az egyén veleszületett sajátosságának tartja. Erre nézve ezt mondja; (olvassa) : «Wir halten — úgymond Merzbach — das conträre Sexualempfinden für eingeboren und unausrottbar.» A homo- sexualis egyén tehát homosexuálisnak születik és a ki ilyennek nem született, az homosexualissá soha, semmi körülmények között nem lesz. Szükségesnek tartom ezen momentumot már itt beszédem elején különösen kiemelni azok állításával szemben, a kik a paederastiát büntetendőnek tartják a psychicai conta- gies miatt, abban a véleményben lévén, hogy a homosexu- * alitás repressaliák nélkül elterjed, utánzókra és követőkre talál a homosexualis emberek cselekedete. Jellemző kijelentés ennek ellenében, amely helyesen világítja meg a kérdésnek ezen oldalát, midőn valaki az abolitionisták közül a psychicai contagies ellenében azzal érvel, hogy ő mint heterosexualis egyén képesnek tartja ma'- gát vagy legalább el tudja képzelni azon esetet, hogy bizonyos körülmények között a büntetőtörvénykönyvek összes delictumait végig csinálja, de ezt- az egyet képtelen volna elkövetni, akármennyire szabadjára is volna hagyva ez a cselekmény. Nem akarok a kapaczitálás azon terére lépni, a melyen Erkelem Strafrecht und widernatürliche Unzucht czímű munkájában mozog, amidőn élénk színekkel ecseteli a homo- sexualisok gyötrelmeit, az öngyilkosságok 50 %-át a pervers nemi érzésre, illetve az ebből származó búskomorság és lelki egyensúly megzavarodottságára vezeti vissza; majd felhívja a homosexualisokat, hogy álljanak talpra és számuk, valamint egyéni kiválóságuk súlyára való hivatkozással, mint egy ember követeljék a társadalom részéről annak elismerését, hogy ha itt van hiba, nem ők a hibásak, hanem a mostoha 386
