Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
4 ság neve alatt ismert cselekményen kívül, csupán az erőszakos nemi közösülésről fogok beszélni. Feladatomat úgy vélem leghelyesebben megoldhatónak, ha lehetőleg eliminálom beszédemből mindazt, a mi egyrészt a kérdésnek, másrészt a kérdéssel szemben elfoglalt sajátos álláspontomnak megvilágításához, bebizonyításához nem okvetlen szükséges. így mindenekelőtt elejtem a kérdés történeti kifejlődésének előadását, a külföldi tételes intézkedéseket is csak annyiban teszem hivatkozás tárgyává, a mennyiben okvetlenül szükséges. Midőn a természet elleni fajtalanságot behatóbb vizsgálat tárgyává teszem, tárgyalni kívánom ezzel kapcsolatban azon változtatásokat de lege ferenda, a melyek a természet elleni fajtalanság kérdésével szemben elfoglalt álláspontom kifolyásakép a bemutatandó példa gyanánt felvett erőszakos nemi közösülés delictumánál előállanának. A mi a természet elleni fajtalanság kérdését illeti, előre is kijelentem, hogy az abolitionisták közé tartozom. Nem szándékozom a természet ezen mostoha gyermekei, vagy, hogy az e tárgyról író magyar jogászok, mint Vámbéry, Edvi Illés és mások kifejezéseit használjam: a büzhödt mocsárban fetrengő szennyalakok mellett u. n. védbeszédet tartani, bár megvallom, hogy tekintettel, és sajnos ebben alighanem tévedek, a nálunk e kérdésben uralkodó, csaknem általános nézetre — ez sem volna felesleges munka. A kérdés orvostudományi oldalát Fischer dr. érdekesen és meggyőzően kifejtette előttünk, e részről a kérdést én tovább fejtegetni nem szándékozom, bár megvallom, a kérdés ezen oldalát illetőleg is volna némi hozzátenni valóm az általa elmondottakhoz. Sajnálom, hogy az orvos úr, a ki állítólag a homosexu- alitás forensicus jelentősége iránt érdeklődik, nincs jelen. Ily módon eltekintek felolvasásának kritikájától, csupán egész röviden két megjegyzést óhajtok tenni. Mindkettőt annak hangsúlyozásával teszem, hogyha jogász-emberek kapaczitálá- sára vállalkozunk, némileg versatusoknak kell lennünk az ő tudományuk egynémely alapkérdéseiben is, s emellett a psychiaternek a kérdést, mint vitaanyagot, mint a meggyő384
