Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)

Fischer Ignácz: A homosexualitás és annak forensikus méltatása [295., 1909]

и dig pénzzavarban volt és hogy ahhoz juthasson, a pénzszer­zés módjában nem igen volt .válogatós. Egy másik esetben egy dúsgazdag földbirtokos, ki huszá­rokra nagy összegeket költött, végtére egyik inasában találta meg ideálját, ez annyira terrorizálta, hogy később adoptálta, miáltal családjával collisioba jutott. Ezen földbirtokos szintén megvallotta, hogy nő iránt soha sem érzett szerelmet, az ő libidóját csak férfiakkal való érintkezés elégítette ki. Szintén soha sem psedicált. Törvényszéki eset elbírálását képezte egy úrinő, ki már gyermekkorában homosexualis hajlamokat árult el. Midőn még a gyemek csak sajátnemüjével szeret játszani, ő akkor az ellenkezőnemüekkel barátkozott, azok minden csínyjaiban részt vett, úgy hogy szülei azt állították, hogy egy fiú veszett el benne. Midőn az ellenkezőnemhez való vonzódás és barát- kozás ideje bekövetkezett, ő azoktól távol tartotta magát, csak barátnőit kedvelte, azokat lángoló szeretettel vette körül, ha velők találkozott, nagy vehemensen csókolgatta, ölelgette. Midőn szülei óhajára férjhez ment, nem szíve sugallatát követte, nem mintha azon férfi ellen, ki férje lett, lett volna kifogása, hanem azért, mert a férfinem iránt soha sem érzett vonzódást. Házasságának már első napjaiban szoros barát­ságot kötött férjének volt nőismerősével, az után futkosott, minden alkalmat megragadott, hogy annak közelében lehes­sen. Más barátnőit is szenvedélylyel cultiválta, férfi társaság­ban ellenben határozottan rosszul érezte magát. Boldogságának ideje akkor köszöntött reá valójában, midőn egy urninda szobaleány szegődött szolgálatába. Azon naptól kezdve állan­dóan vidám, derült hangulatú volt. Háza a folytonos ének és kaczagástól visszhangzott, úgy hogy férjének ezen megvál­tozott kedélyállapot feltűnt. Ezen szobaleányát istenítette, ha este vele egyedül maradhatott, legfinomabb vacsorával trak- tálta, ölébe ültette, czirógatta, csókolgatta és pezsgővel tar­totta. Maga huszár uniformist öltött, czigarettára gyújtott, énekelt, tánczolt. Annyira rabja volt ebbeli szenvedélyének, hogy 10 éves fiacskája előtt is ölelgette cselédleányát, min­dent elnézett neki, csak nála maradjon, nem volt neki semmi sem sok és drága, a mit az tőle követelt. Annyira 368

Next

/
Thumbnails
Contents