Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
45 val bebizonyítani, egyike a legkegyetlenebb, — hogy más szót ne használjak — a legseharfmacherebb javaslatoknak, a melyeket Magyarországon ‘ valaha csináltak. Olyan ez a tervezet, a mit leszek bátor rögtön tényekkel bebizonyítani, hogy ha az törvényerőre emelkednék és nemcsak a papiroson válnék törvénynyé, hanem a valóságos életbe is átmenne: alkalmas lenne arra, hogy necsak a collectiv szerződést üsse agyon, hanem tönkretegye magukat a munkásszervezeteket is. Van okom feltenni a tervezet egyes rendelkezéseiről, hogy a tervezet ezt czélozza is. És ennek daczára, a mikor a tervezetnek ezek a részei ismeretesek lettek, rengeteg riadalom támadt a munkaadók világában; rátámadtak a kereskedelemügyi kormányzatra, mintha az vérvörös szoczializmust hirdetne; mintha ezzel a tervezettel vagy a tervezetnek ezekkel a részeivel a munkaadók tönkretételére igyekeznék. Hirdetik, a miről egy szó sincs a tervezetben, hogy a tervezet a collectiv szerződést kötelezővé akarja tenni; hirdetik, hogy a tervezetnek ezen részei kizárólag a munkásság érdekében vannak megszerkesztve; itt fekszik előttem a magyar építőiparosok országos szövetségének véleménye, a mely eképen szól: «Legnagyobb azonban az ellentét a tervezet és az építőiparosok országos szövetsége között a collectiv szerződések tekintetében, a melyek előmozdítása, sőt majdnem kierőszakolása mutatkozik a tervezet készítőjének legfőbb czélja gyanánt. A collectiv egyezményeket ezernyi védelemben részesíti, előtérbe tolja, sőt megteszi azt is, a mit a dolgozni akarók védelme érdekében megtenni elmulasztott, hogy felelőssé teszi az egyesületet abban az esetben, hogyha a szerződést az egyik fél, vagy az egyik félhez tartozó szerződőtárs megszegi.» Megtörtént az az igen sajátságos vidám dolog, hogy a kormány Scharfmacher, kegyetlen, véres törvény alkotására készül, a mely a munkásság szervezeteinek tönkretételére volna alkalmas, ha a munkásságnak nem volna meg a kellő ereje ezeket a szakaszokat, ha a Törvénytárba jutnának, megkerülni és ugyanakkor a munkaadók meg nem értik e törvény szakaszait sem és ilyen módon fogják fel a tervezet szándékait. Úgy vélem, ezzel az egy factummal is sikerült igazol223
