Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
18 ről hozzájárulni nem akarnak, ennélfogva biztosítani kellett, a törvény végrehajtási rendeletének szavai szerint, a testületi tagnak azt a jogát, hogy egyéni szerződéseiben a kollektív szerződéstől el is térhessen. Érthető volna ez a korrekti- vum, ha a kollektív szerződéstől való eltérés joga csak azoknak tartatnék fenn, kik annak megkötéséhez nem járultak hozzá. Miután azonban beláthatatlan bonyodalmakra vezetne annak esetenként szükségessé váló megállapítása, hozzájárult-e valaki megkötése idején vagy utólag a kollektív szerződéshez, ez az elméletileg egyébként helyes konstrukczió szintén nem volna keresztülvihető. Tanulságul szolgál pedig ez arra, hogy kényszertestületekre bizni a kollektiv szerződéskötési jogot nem lehet, mert ennek következménye vagy az, hogy szenved ez alatt a minoritásnak szerződési szabadsága, vagy az, hogy, mint az osztrák példa szerint, szenved ez elatt a majoritásnak a megkötött szerződéshez, a kollektiv szerződéshez fűződő gazdasági és jogi érdeke. A kollektív szerződés abszolút jogi hatálya, automatikus érvényesülése, ellentétes magánmegállapodások kizárásán kívül jelenti azt is, hogy az egyéni munkaszerződés mindenesetre úgy tekintendő és abból e szerint oly jogok érvényesíthetők, mintha a kollektiv szerződés rendelkezéseitől eltérő magánmegállapodások nem is léteztek volná. A tervezet nem tartja tehát kielégítő jogsegélynek a megtámadási jog biztosítását, a melynek czélja csak az lehet, hogy az egyéni munkaviszonyban a kollektív szerződéssel ellentétes magán-megállapodás helyébe a jövőben alkalmaztassák a kollektiv szerződésnek megfelelő rendelkezése; nem pedig azért, mert az ily megtámadási kereset következményei ellen könnyen védekezhet a szerződésszegő fél azzal, hogy a sérelmes egyéni munkaviszonyt megszünteti. E mellett igen kétes, megkonstruálható-e jogilag az, hogy az egyéni munkaviszonyban álló valamelyik fél támadja meg azt az egyéni munkaszerződést, mely habár a kollektív szerződés sérelmére, de tulajdonképen az ő hozzájárulásával jött létre. A jogi konstrukcziónak ez a nehézsége csak akkor szűnik meg, ha az egyéni munkaszerződésnek a kollektiv szerződéssel ellenkező rendelkezését már kezdettől fogva semmisnek, ellenben a kollektiv szerződés 19«
