Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
77 felé, hogy nem tudnak-e róla valami közelebbi adatot; hogy valódi-e az általa bemondott név stb. A detektív megfigyelte, a mint ez az egyén az albumot nézegette és jegyzeteket csinált arról, hogy mely képeknél időzött leghosszasabban. Azt tapasztalta, hogy következetesen azon képek ragadták meg figyelmét a leghosszabb időre, a melyek vasúti tolvajlást, vasúti bűntényeket ábrázoltak. Ebből azt következtette a detektív, hogy talán prefesszionátus vasúti tolvajjal vagy rablóval van dolga és erre utána nézvén a körözött individuumok között, az elküldött sürgönyökre érkezett válaszok segítségével meg lehetett állapítani, hogy az illető tényleg egy körözött vasúti bűntettes volt. Ez tehát egy esete volt a psychoanalizisnek. Annak illusztrálására hoztam fel ezt a példát a gyakorlatból, hogy a gyakorlati élet tudomány nélkül is csinál reakcziós kísérleteket. Súlyt kell fektetnünk arra, hogy a minő értékesek ezek a tények, tulajdonképen csak abban különböznek az egyszerű gyakorlati ember megfigyeléseitől, hogy számszerű adatokban jelennek meg előttünk. Azonban mindezek a vizsgáló biró, vagy az elővizsgálatot teljesítő rendőrség előtt régóta ismeretesek. Hogy bizonyos helyzetekben a tettesek zavarba jönnek, egyrészt, mert tettetni akarnak, másrészt, mert másképen viselkedik az, a ki bevall valamit, mint a ki titkol, ez nyilvánvaló volt eddig is, úgy, hogy ezek a kísérletek új természettudományi tényeket nem derítettek fel. Ismertük az összes jelenségeket; a zavarba jövés időpusztító sajátságát stb.; alkalmazta is ezt a vizsgálóbíró és a tárgyalások alkalmával az itélőbiró mindig, a mikor egyszerű, de a gyakorlat által kiélesedett emberismeretét fel akarta használni arra, hogy a tényállást diagnosztizálja. Ezen kutatási sorozatban azonban mindenesetre találunk elemeket, a melyek számszerűen csoportosított bizonyítékokkal tudják ezen meg nem határozható, tehát öntudatosan kevésbbé értékelhető és definiálható jelenségeket az ember tudatában rögzíteni. Ebben rejlik ezen vizsgálatoknak értéke, t. i. ezen tényeknek számszerűen precíz, egzakt voltában, a mihez azonban részemről bizonyos kritikai megjegyzéseket fűzhetnék és pedig főképen azt, hogy ezen kísérleti sorozat177
