Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
72 Megállapítjuk tehát, hogy a reprodukciós módszer önkényesen választott komplexum-ingereknél általában véve felmondja a szolgálatot. Mindazonáltal nagyon helytelen volna, ha e negatív eredményből a reprodukciós kísérlet tulajdonképeni nagy jelentőségére (lásd Jung, Diagnostische Associationsstudien. Beitrag IX.) következtetéseket vonnánk. Az egyéb komplexumtünetek közül még a következőket kell megemlítenem: A liivószó megismétlése olyan tünet, a mely más tünetekkel egyszerre jelentkezik. Az ember eleinte hajlandó ezt minden esetben beszédbeli vagy hallásbeli zavarokra visszavezetni; alapos megfigyelés azonban meggyőz arról, hogy a dolog — legalább a legtöbb esetben — nem így áll. Mára köznapi élet psychologiája mutatja, hogy az emberek legnagyobb része a kellemetlen képzeteket, a melyeket nem szívesen hallja, rendszerint rosszul is hallja és rosszul érti; továbbá magában a kísérletben is meg lehet figyelni, hogy a kísérleti személy a megismételt kritikus hivószót, jóllehet az első associátió alkalmával megmagyarázták neki, a reprodukció alkalmával megint megismétli és rosszul hallja; végre egyáltalában nem ritkaság, hogy a szót nem ugyanazzal, hanem valamely más, hasonlóan hangzó új szóval ismétli és hogy ezt az új szót épen a konstellált komplexumból veszi, a mint ezt már mindenki önmagán is tapasztalhatta. így látjuk ezt az I. kísérletnél) a hol E. 19 gelb- helyett Geld-вt ismétel. E kísérlet betöréses lopásra vonatkozik, a melynél pénzt loptak. Mindazonáltal nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy beszédbeli, különösen dialektus-nehézségeknek itt semmi szerepük sincsen. Sőt hangsúlyozni kivánjuk, hogy a kísérlet csak úgy tarthat számot pontosságra, ha a kérdező és a kísérleti személy között beszédbeli (nj’elvbeli) nehézségek nincsenek. A hivószó megismétléséhez mint komplexumtünethez hasonló jelentősége van a dadogásnak, a feleletben való megakadásnak, a zavarnak, egy kézmozdulatnak, indokolatlan nevetésnek stb.* Oly komplexumtünetek ezek, a melyek ha más komplexumtünetek nélkül lépnek fel, csekélyebb jelentőségűek, de ha más komplexumtünetekkel, például hosszabb reakciós idővel vagy hamis reprodukcióval komplikálódnak, egymásnak, mint közvetett bizonyítékoknak az értékét kölcsönösen emelik. Ugyanígy vagyunk a jellegzetes tagadó válaszszal már beismert bűncselekményeknél vagy olyanoknál, a melyeknél még egyáltalában senki sem adott a gyanújának kifejezést; igy vagyunk továbbá a múlt idő alkalmazásával olyan igéknél, a melyek a tényállásból vétettek. Utalunk az illető kísérletekre, a melyeknél ezeket már megemlítettük. * Mindaz, mit Freud «Symptomhandlung»-nak nevez (lásd Freud, Zur Psychopatholoigie des Alltagslebens.) 172
