Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
65 2. Hiányos reprodukciók: M. qy. K. gy. Ellenőrző A hiányos reprodukciók összege _______ 37'3% 21'2% 14'2%. Ebből esik kritikus és kritikus utáni hivószókra 5fi’7% 47-6% 42-8%. Indifferens hivószókra _______ 43-3% 53’4% 57'2%. Számbavéve mindezen körülményeket, azt kell mondanunk, hogy a kísérlet eredménye szerint sem M., sem K. nem látszik bűnösnek, de azért mind a kettő belekeveredett az ügybe és hihetőleg bűnrészes. Látni, hogy M. a «Zuhälter»-komplexumhoz tartozó hívószóknál igen intenzív zavarokat mutat, hogy a zavarok kevésbbé intenzive ugyan, de érezhetően megvannak azon hivószóknál is, a melyek a lopás tényállásának reá is vonatkozó részeihez tartoznak, a többi azonban, a mely a lopás egyéb részleteire vonatkozik, még «lopni» közvetlen hívószó is okoz számbavehető indulatot. Ennek ellene mond a károsult vallomása, hogy M. fotográfiájában fölismeri a korcsmában látott állítólagos kereskedőt, mely kijelentést M. azon vallomása, hogy azon az estén megfordult az illető korcsmában, de a lopástól távol áll, is megerősíteni látszik. A károsult vallomása értékkel nem bír, részint mert krónikus alkoholista s azon az estén is részeg volt, részint, mert mikor (a kísérlet után) М.-el szembesítették, azt mondotta, hogy ezt az embert sohase látta. Hogy mennyiben részes M. a bűntettben, azt a kísérlet nem árulja el, csak az erős indulat, a mi a Berauer szóra támad, vall arra, hogy neki is része lehet az ügyben, innen a hamis, rossz reakczió. Nyilvánvalóbb K. gy. bűnrészessége. Nem ő lopta el az órát, de vagy vette a tolvajtól vagy pedig vállalkozott az elzálogosításra. Minden erre vonatkozó hívó szó erős komplexumzavart okoz, ha kissé gyöngébbet is, mint a «Zuhälter»- komplexum; a lopás tényállásával szemben közömbösen viselkedik. A Berauer név nála is erősen indulattelt; az analy- sisnél fellépő zavartsága és ellenmondásai világosan arra vallanak, hogy Berauernek szerepe volt az ügyben s valószínűleg ő volt a tettes. Az ellenőrzőnél azt látjuk, hogy a kritikus hivószóknál beálló zavarokat az indifferenseknél beálló zavarok kiegyenlítik, úgy, hogy a reakciós idők átlaga mind a kettőnél egy293 5 165
