Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
57 hogy órája és láncza hiányzik. Dühében betört egy ablakot, a mire bekísérték; azt mondja, hogy az állítólagos kereskedőnek valami készpénzt is adott. Október 11-én K. fényező a kantonális zálogházba vitte a szóban levő órát, a zálogházi hivatalnok erre a rendőrséget értesítette. K. azt állította, hogy az órát ■ lőtte teljesen ismeretlen szénmunkástól vette 30 frankért, a mire őt és kísérőjét, M. kereskedőt, ki őt a zálogház előtt megvárta, elfogták. Mind a kettőjük fotográfiáját megmutatták Р.-nek, a ki időközben Badenbe utazott s ő fölismerte M.-ben az állítólagos kereskedőt. K.-t sohase látta. Mikor ezt М.-nek megmondják, M. tagad, de aztán azt mondja, már emlékszik, hogy azon az éjszakán 0. nyergessel félegy óra tájban a B. kávéházba ment, a hol egy Berauer nevű ismerős utazó egy úr társaságában ült, kik azonban hamarosan távoztak. 0. mondta neki, hogy az idegen úrnál aranyóra volt. Nemsokára elmentek ők is, M. és 0. és még látták az idegent Berauerrel és két utczai leánynyal a Mühlegassénál állni. Arra is emlékszik, hogy azon a napon, a mikor K. az órát a zálogházba vitte, ez azt mesélte neki, hogy Komanshornban volt és egy czipőutazónak a kofferét vitte. 0 azt hiszi, hogy az állítólagos kereskedő, a ki P.-vel volt, Berauer volt s ez lopta el az órát is. Lopás tényállásával állunk szemben, a melyben a gyanú elsősorban M. kereskedőre esik, a kit a károsult a fotográfiában fölismert, K. fényezőben pedig a tárgyak értékesítésében közreműködő czinkostársat kell látnunk. Itt tehát van egy bűntettes, a ki a cselekményt állítóleg elkövette s egy bűntárs, a kinek van ugyan tudomása a tényállásról, de magában a lopásban nem vett részt. M. ezenkívül a «Zuhälterei»* gyanújában is van. Ellenőrzőnek egy fiatal orvos szolgál, a kinél mind a két bűncselekmény lehetetlennek mondható. A tényállásból a következő kritikus hívószókat vettük: korcsma ( Wirtshaus), hárczás (Dirne), Zuhälter,* fizetni (zahlen), óra (L’hr), arany (Gold), láncz (Kelte), bársony (Sammt), fekete (schwarz), csatt (Schnalle), lopni (stehlen), földi (Landsmann), nyerges (Sattler), készpénz (Baargeld), szén (Kohle), venni (kaufen), czipök (Schuhe), utazás (Reise), koffer, Berauer, becsapni (versetzen), kisémi (begleiten), várni (warten). Meg kell jegyezni, hogy K. gy.-at még a kísérlet előtt a fogságban meglátogatta egy nőszemély, valószínűleg prostituált, a kinek eltávozása után nála nagyfokú izgalmi állapot lépett fel. Kiabált, sírt, üvöltött, összetörte a korsóját és annak a cserepeivel öngyilkossági szándékkal, a nyakán megsebezte a bőrét. Átvitték a zürichi elmegyógyintézetbe, hol hamarosan megnyugodott. * Zuhälter = prostituált által kitartott egyén, az, a mit budapesti tájszólással «strici» vagy «selyemfiú »-nak szoktak nevezni. 157
