Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
26 Ennél a kísérletnél is tagadhatatlan az eredmény s ebben az esetben is általánosságban véve a reakciók tartalma, kiváltképen pedig a reakciós idő hosszúsága mutat feltűnő különbséget az ellenőrzővel szemben; a reprodukció minősége itt is igen alárendelt jelentőségű. Azt lehetne ellenvetni, hogy tulajdonképen az ellenőrzőnek hasonló komplexuma van, mint a tettesnek és mégis az indifferens és a kritikus reakciók idejének számtani középarányosai között az egyik esetben nagy különbség (l-9"—2-8") van, a másik esetben pedig nincs semmi különbség. Nézetem szerint épen ebben van az eset tanulságos volta, mert körülbelül mutatja, hogy mennyire máskép reagál valaki, a kit ugyanazzal a bűnnel ártatlanul vádolnak. Azok a hivószók, a melyek egyenesen, mondhatni brutálisan, a bűntettre vonatkoznak, azok itt is intenziv indulatot idéznek elő, azok ellenben, a melyek csak közvetve vonatkoznak rá, vagy csak egyes részletekre vonatkoznak, közömbösen hatnak; ezáltal kiegyenlítik a statisztikában az előbbiek hatását. Azonkívül, mivel az eredetileg közömbösnek szánt hivószók között is akad sok, a mely kritikusan hat, akár azért, mert a tényállás sokféle részletei közül valamelyikre vonatkozik, — mint ebben az esetben család — akár azért, mert egy másik komplexumhoz tartozik — mint a mi esetünkben jó. — Ezáltal a reakciós idők átlagának különbsége megint kiegyenlítődik. A reprodukcióknak ebben az esetben nincsen fontosságuk, mert noha a tettes helytelen reprodukcióinak 70%-a kritikus hivó szókra esik, ez az arány az ellenőrzőnél 87 % -ra rúg. Ez a körülmény érthető lesz, ha figyelembe vesszük először az ellenőrző hiányos reprodukcióinak egyáltalában csekély számát, másodszor pedig a mind két esetben durván ható kritikus hivószókat. Ш. Kísérlet. Tényállás: Október 23-án 0. asszony följelentést tett, hogy neki A. varrónő bizonyos Müllerné jelenlétében megvallotta, hogy egy horgoló tűvel elhajtotta a magzatát, a mi közben a tű kétfelé törött. A magzatot az árnyékszékbe dobta. A. bevallja, hogy B. kereskedősegédtől más állapotban volt és hogy a terhesség első hónapjában egy varrótűvel bele próbált szúrni a méhébe. Azóta semmi szert sem hasz126 i
