Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
20 nak vélt 13. Е. zár (Schloss), míg ugyanez az ellenőrző kísérleti személynél komplexumtüneteket mutat. Az analysis kideríti, hogy ezen személy jövője fölött, különösen a mi anyagi helyzetét illeti, aggódik, főleg azonban azon gondolat foglalkoztatja, hogy mint hírlapi író írással keresse meg kenyerét. Erre vonatkozik a 14. R. is, melynél a német «gut» alatt nem «jót», hanem birtokot (Gut) értett. Erre vonatkoztak a 22, 28, 33, 43, 51, 53, 64, 72, 79, 94 és 96. R.-k is, ez utóbbi abban az értelemben, hogy állapota álmatlan éjszakákat okoz neki. De térjünk vissza a tetteshez. A kritikus hivószók közül komplexum-tüneteket mutatnak a következők: feltörni (a beteg zavartan nevet) 5'6" után nem tudom- mai válaszol, hiányosan reprodukál, a perseveráció a két következő indifferens associátióra terjed. A 191. E.-nál gelb (sárga) helyett «Geld»-et (pénz) ért, ismét tagadással válaszol és helytelenül reprodukál, mely tünet a következő reakcióra is terjed. Ép úgy viselkednek (22. R.) betétkönyv — 26. iró- könyv, nincs; (25. R.) bank — 16 Íróasztal, szék; (28. R.) aláírás — 15 nem, perseveráció a következő hivó- szónál;(37. R.) ruha — 13 nem; (41. R.) eltulajdonítani — 15 semmit, pénz, perseveráció a két következő associátión; (50. R.) ing — 14 nyakkendő, nincs; (53. R.) bankó — 16 nincs; (60. R.) birság — 12 büntetés, nincs; (68. R.) nyugta — 14 nem; (72. R.) felvenni, — 15 átvenni, nem; (76. R.) bizonyítvány — 15 nincs; (79. R.) jegyzőkönyv — 14 nincs; (86. R.) rendőr — 30 igen, nincs; (94. R.) pénztárcza — 10 bank, nincs; (97. R.) kés — 19 asztali kés, nincs. Ezen associátiók legtöbbjénél a perseveráció tünete is tisztán kifejezésre jut. Fontos a következő három kritikus associátió: lopni — 4'6" lopott; fizetni —- 3" pénz, fizetett; megmotozni — 3‘2" megmotozott. Mind a három esetben a bűnös a kritikus hivószó perfektumával válaszolt; mintegy jelezni akarván az illető cselekmény elmúltát. Hogy ezen hivószók mennyire indulatteltek, mutatja a következő két hivószóra terjedő perseveráció. 190
