Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Stein Fülöp: Adatok a tényállás psychologiai diagnózisához [293., 1909]
10 tény tényállásáravonatkozó hivószók szükségszerűen érintik ezen bűntény nagyon is indulattelt képzetkomplexumát, minélfogva a kísérleti egy én reakcióit ugyancsak ezen komplexum konstellálja vagy megzavarja és ezáltal az egyén magát elárulja. Magától értetődő a megvizsgálandó egyén az áruló szót a legtöbb esetben nem fogja tényleg kiejteni, hanem igyekezni fog közömbös, vagy látszólag közömbös reakcióval válaszolni. A megvizsgálandó egyén tehát a kritikus hivószónál először a bűntény komplexumára vonatkozó reakciót el fogja terelni és keresni fog közömbös reakciót, mi természetszerűen hosszabb időt vesz igénybe, mintha az eredeti első szót kiejtette volna, a mint azt oly hivószóknál teszi, melyek a bűntényre nézve vonatkozással nem birnak. Tehát a kritikus associátió reakciós időtartama hosszabb lesz, mint a közömbösé. Ép úgy valószínű, hogy a kísérlet reprodukciójánál a kritikus, és a per- severációnak fentebb említett tényezője folytán a kritikus utáni hivószóknál is, inkább fogunk találni hiányos reprodukciót mint a közömbös reakczióknál. Először, mert mint már említettük, az affektus, melyet a bűntény komplexumának érintésére szükségszerűen a tettesben felidéz, az emlékező képesség rovására megy, másodszor mert a reakció áruló voltát a vizsgálandó egyén gyakran csak a reprodukciónál ismeri fel és eltereli és harmadszor, mert a komplexum képzetköréből vett reakció elterelése és új, látszólag közömbös reakczióval való helyettesítése sem történhet ugrásszerűen, hanem az associátiók egész sorozatának segítségével. Ezen rendszerint öntudatlan associátiós sorozat indulatbeli intenzitása fokonként lezajlik és végre a kísérleti egyén azon leg- kevésbbé indulattelt reakciót igyekszik kiválasztani, mely neki a pillanatnyi czélszerüség szempontjából legjobban megfelel, ezt pedig a reprodukció alkalmával sokkal inkább összetévesztheti, mint az eredeti első reakciót. Kétséget nem szenved, hogy ezen tünet gyakorlati szempontból nagy fontosságú ! Wertheimer és Klein első munkájukban arra szorítkoztak, hogy odamutassanak ezen jelenségek lehetőségére, később azonban Wertheimer «Experimentelle Untersuchungen zur Tatbestandsdiagnostik» czímű disszertácziójában kísérletekről no
