Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
Vegyünk pl. oly esetet, a mikor egy hivatalnok az » hivatalnoktársának merő áldozatkézségből pénzt ad kölcsön, a mit maga is csak nehezen nélkülözhet, és ennek visszafizetését igérteti meg becsületszóval, vagy hasonló más módon és aztán, a mikor tapasztalja, hogy a másik a helyzettel visszaélve, könnyelműségből nem teljesíti kötelességét* a becsületszóra való hivatkozást használja fel. Dy esetben igazságtalanság az áldozatkész felet büntetni, ha a könnyelmű adóstól a becsületszóra való hivatkozással követeli járandóságát. Az oly helyzetben, a mikor az általános erkölcsi felfogásnak megfelel, hogy valaki becsületszó mellett adjon kölcsön és arra való hivatkozással követelje a fizetést, méltánytalanság a követelő félre büntetést szabni. Nézetem szerint a javaslat 12. §-át úgy kellene fogalmazni, hogy a fentidézett szövegben e kifejezés helyett: «a teljesítésnek ily biztosítását a kötelezett ellen bármely úton felhasználja» — a következőt kellene tenni: «a teljesítésnek ily biztosítását a kötelezett ellen erkölcsellenes módon felhasználja». Talán ellenmondást fog kelteni, hogy a cselekvény crite- riuma az erkölcsellenes módon való felhasználásban álljon. De azt hiszem, hogy nem kell a törvényszerkesztés ily módjától visszaijedni. A közfelfogás meggyőződése arról, hogy mi az erkölcsös és erkölcstelen, elég határozott arra, hogy a büntetőjog e fogalmakat az adott esetben alkalmazni tudja. A magánjogi tervezet 1766. §-a szerint a jogalap nélkül teljesített szolgáltatást nem lehet visszakövetelni, ha avval az* a ki teljesítette, erkölcsi kötelességének vagy a társadalmi illem követelményének tett eleget. Ha a magánjogi biró meg tudja állapítani, hogy mi az erkölcsi kötelesség, akkor a büntető biróra is rá lehet a hasonló meghatározás gyakorlati alkalmazását bízni. YI. A javaslat 14. §-a értelmében nem esik e törvény alá a 8% meg nem haladó kamat kikötése vagy «szerzése» (helyesen «szedése»). Dr. Strasser Henrik a Kereskedelmi Jog 1907. 23. számában közölt czikkében nem közvetlenül a 22 91
