Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
62 Ezzel szemben a novella (139—142. §§.) a 881. és 1019. §. hatályon kivül helyezése mellett (a 881—882. §-ok helyén), a harmadik személyek javára szóló szerződés modern formáját fogadta el, úgy a mint az a német ptk-ben és — bár lényegesen más alakban — a Terv.-ben is megtestesült. E szerint a harmadik javára szóló szerződés minden esetben megállhat az igéretvcvő kötelezettsége nélkül és a kedvezményezett a közvetlen kereseti jogot értesítés nélkül, elvileg "ugyanúgy szerzi meg, mint a Terv. szerint (1027. §.), vagyis ha az a felek kifejezett vagy felteendő akaratának megfelel. Értelmezési szabálylyal a kedvezményezett jogszerzése mellett dönt a novella olyankor, mikor a szolgáltatás főleg az ő javára van hivatva szolgálni; anal. Terv. 1028. §., melyre az indokolás kritikai méltatással hivatkozik. A jószágátvevő szerződés (Gutsabtretungsvertrag) esetében a kedvezményezett a közvetlen kereseti jogot (ha az általában megilleti), dispo- sitiv szabály értelmében csak a jószágátadással szerzi meg, a mi az életviszonyoknak meg is felel (pl. az örökség előre kiadása az egyik gyermek javára, a többiek részére kikötött megváltási összeg mellett). Magáévá tette e mellett a novella azt a praktikus álláspontot is (a melyet annak idején Unger hevesen támadott), hogy a szerződő felek a kedvezményezettnek szerzett jogáról mindaddig rendelkezhetnek, a mig a kedvezményezettet a szerződésről nem értesítik. Ez az egyszerű megoldás, amely lényegileg a Terv. (1029. §.) álláspontja is, a jog- biztonságnak sokkal inkább megfelel, mint a német ptkv. megoldása (328. §.), mely a szerződő felek rendelkezési jogát és gyakorlásának határait tisztán értelmezési kérdésnek hagyja meg. Világosan helyezi szembe a novella a más kezéhez teljesítendő szolgáltatást a más javára kikötött szolgáltatással; s kimondja, hogy ha a kedvezményezett visszautasítja a részére kikötött jogot, ezzel a kötelezett fél az igéretvevőhöz való viszonyában még nem szabadul fel kötelezettsége alól (nov. 140.; Terv.-ünk 1039. §. II. bek. tovább megy a praktikus consequentiák levonásában és az igéretvevöt kétség esetében más kedvezményezett kijelölésére vagy a szolgáltatásnak a maga javára követelésére jogosítja fel). 62
