Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Vavrik Béla: Beszéd Szilágyi Dezső síremlékének leleplezése alkalmából [289., 1908]
7 hanem a tisztult meggyőződés önkéntességében találja biztosítékát. A hatalmat nem kereste, s bár annak értékét, a nagy nemzeti czélok megvalósítása érdekében, de sohasem a személyes becsvágy kielégítéséül, nálánál jobban senki nem méltányolta, meggyőződését érette alkuba soha sem bocsátotta s midőn annak birtokába jutott, tekintélyét nem az állástól kölcsönözte, hanem azt a díszt és tiszteletet, mely őt addig is környezte, vitte magával magas állásba, mert nagy tulajdonai a legmagasabb állás díszét és tekintélyét is csak emelhették. Mint igazságügyminiszter, az igazságszolgáltatás intézményeinek korszakalkotó javítója volt; a korszerű haladásnak természetében gyökerezett szükségérzete vezette összes kormányzati tevékenységében. Nem volt ideálista, tisztelte az üdvös nemzeti hagyományokat, csillogó elméletekért nem áldozta fel a reális jót, szigorú pártatlansága a leglelkiismeretesebb gonddal mérlegelte az érdemeket s a mint becsülte a valódi érdemet, úgy gyűlölte a hivalkodó féltudást és az előretolakodó nagyképűséget. Igazságszeretete, a pártatlanságnak ez az éltető forrása tündökölt azon a díszes elnöki széken is, hová őt a képviselőház bizalma emelte, ott is elevenen érezte állásának méltóságát és felelősséggel járó kötelességeit. Őt nem a véletlen szeszélye emelte magasra, hanem saját nagysága emelte ki a tömegek sorából és tette a helyzet urává. Anyagiakban puritán volt — de nem az a rideg stoikus, ki az élet örömeinek megvetését az emberi rendeltetés követelményének tekintette volna — ellenkezőleg, mint a legtöbb előkelő szellem és a természet igaz barátja, tudta is azokat élvezni, de rabjokká sohasem vált. Életszükségletei kielégítésében mérsékelt jövedelme korlátái közt maradt s midőn később kedvezőbb helyzetbe jutva, némi feleslege volt, azt művészeti hajlamainak kielégítésére fordította. A vagyongyűjtés izgató vágya ismeretlen érzés volt előtte s a vagyonszerzés eszközei tekintetében a legszigorúbb etikai szempontnak hódolt. Erkölcsbirói szerepre azonban sohasem vállalkozott. Az volt hite, hogy az anyagiakon uralkodni kell tudni annak, ki az embereken az eszme hatalmával, mely egyedül legyőzhetetlen, akar uralmat gyakorolni. Í63
